Nem emelem a számlálót, de két lázas-vírusos-taknyos-frontos-fejfájós de azért dolgozós hét után ma elmentünk Palival "korcsolyázni". Sétálni indultunk a János hegyre, de bakancsos csúszka lett belőle. Végig le van fagyva. Igazából nagyon élveztem, hogy az elemekkel kellett küzdenem, és nem a munkahelyi szarokkal. Szóval visszatérek lassan, ma legalább már megmozdultam. Palitól tanultam, hogy az ilyen populáris kirándulóhelyeken ráadásul vasárnap, igazán sok bölcsességet lehet tanulni akár egy fél óra alatt, ha fülel az ember. Ezek az apukák... hihetetlen. Mindent tudnak. Igazán sokat tanultam. "A faágakra lépj, az nem csúszik", "Nem bőgni, továbbmenni" meg ilyenek. Izgi volt. Íme egy kép az állapotokról.
Futó cipőben még viccesebb volt a csúszkálás, plusz az ámuló szemek, hogy ez a két hülye miért fut. De félre állni utat engedni már nincs lélekjelenlét.
VálaszTörlésValamit: -Nézd a bácsi is fut, neked csak sétálnod kéne!