Nálunk a Január első napja mindig a félmaraton napja. Pali szokásává vált, hogy egy kis -sokak számára talán irritáló- valójában kedves bejegyzéssel indítja az évet, lehetőleg még déli 12:00 előtt, miszerint az idén már megvolt egy félmaraton. A 2015-ös év kicsit szarul végződött, Pali háta olyan állapotban, amit most itt nem részleteznék, mindenki el tudja képzelni a legrosszabbat... Úgy döntöttünk tehát, hogy az év első napján inkább Korai Öröm koncertre megyünk majd.
Rövidre fogom. Máshogy alakult:
Reggel 9:05-kor indultam neki futni, rövidet, mert a legutolsó Tátra óta eléggé fájt a lábam, legtöbbször haza kellett sétálnom a futásból. -11 fok, két téli futónadrág, és óvatos kezdés. Azt hittem, kb 5 km fog menni. A 11-es nagy köröm vége felé felhívtam Palit, hogy hozzon egy kis folyadékot és egy Algoflex-et az utcánk elejébe, mert nagyon jól bírom, és csak néha érzem kicsit a lábam. Nem annyira örült a fájdalomcsillapítós ötletnek, aggódott kicsit, de jött a langyos tea és a rózsaszínű pirula, szóval meg sem álltam a második 11-es kör végéig.
Így futottam életem második félmaratonját jéghidegben, fájdogálós lábbal, készülés nélkül, Paliért és magamért is, nehogy már ez a szép újévi hagyomány megszakadjon.
A Korai Öröm lábpihentetés miatt sajnos elmaradt, de volt helyette másik korai öröm(öm).
ZsóFika
SZÁMLÁLÓ 16315 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése