Abszurd derékfájdalmak tették izgalmassá a kezdést; szerencsére az első kilométerben kilazultak egyes izmok, amik begörcsölve nyomtak idegeket.
Annak is kifejezetten örültem, hogy tegnapelőtt nem törtem el a lábam: jelképes történet, a villamoson pár visongó hülyepicsa elől menekültem át a másik kocsiba, de a lépcsőről lecsúszott a lábam a villamos és a járda közé, és ahogy dőltem el, egy ideig csak a sípcsontom tartott. Most viccesen néz ki, de nem akadályozott a kocogásban.
De a mai nap ijesztő, de örömteli híre a reggeli ultrahangon derült ki: a pajzsmirigyem romokban. Végre kézzelfogható nyoma van annak a megfogalmazhatatlan, évtizedes reménytelen küszködésnek, amitől úgy éreztem magam, mint aki életfogytig tartó büntetését tölti saját hormonjai börtönében. És most hirtelen úgy látszik, visszakaphatom az életemet, és ha jól viselkedem, pár hét múlva akár szabadulhatok is.
Elhúzhatok innen, és jobban lehetek: 41 évesen ez újjászületés.
SZÁMLÁLÓ 22295km
Kapsz ra gyogyot? Dejo!
VálaszTörlés