Az újabb pokol valamikor péntek délután kezdődött. Először csak azt hittem, hulla fáradtság, merthogy reggel 7-től este 6-ig toltam. De szombatra egyre inkább körvonalazódott, hogy nagyobb a baj, és estére már semmilyen ingert nem bírtam pánik nélkül, ma már csak vákuumban tudtam megint létezni. Két nap borzalmas szenvedés után bevillant, hogy volt már ugyanilyen, és elkezdtem lapozgatni a blogot, meg is találtam a február 18-i bejegyzést, ami bő egy héttel az akkori gyógyszerleállás után született, napra pontosan abban az időszakban, mint most. Ettől nagyon megkönnyebbültem, a nyavalyáimban ugyanis az egyik legborzasztóbb, hogy sohasem tudhatsz semmi biztosat, csak annyit, hogy ki vagy szolgáltatva a kémiának: hogy ez egy új tünet, vagy mellékhatás, vagy egy másik sokkal fontosabb kiváltó okot rejt el, vagy az időjárás, vagy a kimerültség, vagy mi a fasz, arról fingod sincs. Most attól rettegtem leginkább, hogy az új projekt is megy a lecsóba, és megint kezdhetek előről kipróbálni valami újabb mérget. De most azt hiszem hogy talán nem. A megkönnyebbülést egy gyerektávra váltottam gyorsan, muszáj valamit nyomni mert különben megbolondulok.
SZÁMLÁLÓ 26750 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése