Tompaság, bozót, csalán, szúnyog, bögöly, kerítés, fáradság, öt pont.
SZÁMLÁLÓ 3774 km
2010. június 30., szerda
2010. június 28., hétfő
Hegyre föl
Bár a számlálót nem növelem, azért gondoltam, adok valami életjelet magamról. Ma ugyanis elmentem egy kicsit bringázni, futás helyett tulajdonképpen most ezt látom a mozgás egyetlen alkalmas módjának. A célom a Hármashatár-hegy és a közeli vitorlázó-repülőtér volt, de amikor Hűvösvölgyből bevetettem magam az erdőbe, nem találtam meg az odavezető utat, és mivel már bőven benne voltam a délutánban, ezért visszafordultam. Ugye megint okosan csináltam, 10-kor reggeliztem, fél 3-kor indultam el, reggelin kívül nem ettem semmit, kaját és vizet nem vittem magammal, és szembe kellett nézzek a szomorú valósággal, hogy a mostani mozgásszegény életvitelem nem készített fel az erdei emelkedőkre. Majd kiköptem a tüdőmet, de lefele jó volt száguldani, csak kb hat kutyát ütöttem el majdnem. Nameg a gazdáikat.
2010. június 27., vasárnap
Hosszútájfutás
Nem így terveztem, de egy egész komoly táv lett a mai szaladgálásból. Továbbra is bohóckodtam a térképpel és a pontokkal. Sikerült olyan helyekre eljutnom, hogy érdemes volt az ott fellelhető összes pontot érinteni, hogy ne kelljen arra menni legközelebb. Egész jó kis elgondolás volt, de piszkosul elfáradtam. Már határozottan jobban megy a tájékozódás, de azért egy-két ponttal így is meggyűlt a bajom és természetesen az erdőben igen nagy számban fellelhető vérszívó lényekkel. Sajnos, ez az ára ha környezetbarátok vagyunk és egyáltalán nem írtjuk őket.
SZÁMLÁLÓ 3764 km
SZÁMLÁLÓ 3764 km
2010. június 26., szombat
2010. június 25., péntek
re.
Már megint 1-2 napja tologatom a futást, ma reggelre is bevolt tervezve, aztán persze, hogy közbe jött egy kis dolog az egyetemen, így csak 11-kor indultam el. A rövidke 7 km-t mentem megint. Tök üres volt a part, a csöpögő idő senkinek sem tetszett. 40 percen belül voltam, ami azért messze van még a 4 perces ezrektől és attól, hogy a hazaérkező Svennel tartani tudjuk a tempót, de ... türelem.
SZÁMLÁLÓ 3741 km
2010. június 23., szerda
Ennyi
Lassan elfogynak a városi pontok, így egyre többször kell bemenni az erdőbe. Ami önmagában remek, de ma két motorosnak köszönhetően több benzingőz volt ott, mint az egész városban.
Időnként nehéz megbecsülnöm a távolságot, de ennyi biztos volt:
SZÁMLÁLÓ 3734 km
Időnként nehéz megbecsülnöm a távolságot, de ennyi biztos volt:
SZÁMLÁLÓ 3734 km
2010. június 21., hétfő
új bejegyzés
Az idő úgy alakult, hogy ma tökéletes mértékben megfelelt egy délutáni futásra is. Igen sok ideje nem volt már szerencsém barátkozni a futócipőmmel és most is több kedvem lett volna egy biciklis akcióhoz a hegyekben, de a pilisi parkerdő még mindig nem látogatható, így elcsoszogtam a partra, ami tényleg csak csoszogás volt. eléggé megszenvedtem ezt a nem túl hosszú 7 km-t is... de egy kezdetnek jó :)
SZÁMLÁLÓ 3726 km
2010. június 20., vasárnap
2010. június 17., csütörtök
2010. június 15., kedd
Bevándorló foci
Ma a sokadik invitálásnak már nem álltam ellen, így fociztam egy jó órát. Köztudottan nem vagyok nagy mágusa a labdának, de jó alkalom volt széthajtani magam. Nagyon jól esett, és volt egy kis sikerélmény is a pályán. Országos barátságok nem kötődtek, mert mind a perzsa mind a pástú nyelvvel vannak még gondjaim.
2010. június 14., hétfő
Új sportok
Igen, ez a júliusi verseny ez jól hangzik... Ha itthon nincs, még mindig próbálkozhatunk a Szahara maratonnal.
Lehet, hogy némi edzéshiánnyal is küszködök majd. Most épp új mozgásformákkal próbálkozom: négykézláb járás, kúszás, stb. A derekam megint beadta a kulcsot. A délutáni két injekció után már a gép elé is ide bírtam ülni. Hát, eddig ez nem az én évem...
Lehet, hogy némi edzéshiánnyal is küszködök majd. Most épp új mozgásformákkal próbálkozom: négykézláb járás, kúszás, stb. A derekam megint beadta a kulcsot. A délutáni két injekció után már a gép elé is ide bírtam ülni. Hát, eddig ez nem az én évem...
2010. június 12., szombat
Karlstad Stadslopp 2010
Nagyjából csütörtökön dőlt el, hogy mégis indulok a versenyen. Kicsit háttérbe szorították a nagyok, de nem akartam teljesen megfeledkezni róla, mert hát helyben van. Bár rövid, gagyi, de a miénk és a maraton utáni jó levezető versenynek ígérkezett. Az idő kicsit hűvöskésre és nedvesre fordult, így előkerült a hosszú szárú/ujjú szerelés. Idén mintha kevesebben lettek volna és sikerült a saját rajtzónámból indulni, így az elején nem volt nagy tumultus és viszonylag hamar szellősebb lett a mezőny ill. aki a környékemen maradt az hasonló tempóban ment. Ezt kifejezetten élveztem. Nem volt nagy elvárásom, bár szerettem volna a tavalyi eredményt hozni, 50 percen belül és ezt végül sikerült is teljesíteni.
SZÁMLÁLÓ 3692 km
SZÁMLÁLÓ 3692 km
2010. június 6., vasárnap
Stockholm marathon 2010
2500 évvel Philippidész vagy Therszipposz esetleg Euklész után, aki valószínűleg le sem futotta a maratoni távot, sikerült harmadjára is teljesíteni a 42 km-t.
Úgy szerveztük az utazást, hogy ne a verseny napján kelljen több, mint 3 órát vonatozni a gyerekkel. Amikor begördültünk a pályaudvarra éreztük, hogy jó döntés volt. Viszonylag ügyesen sikerült szállást találni, így az 2 metrómegállóra volt a pályaudvartól és kb. 600 méterre a versenyközponttól. Így nem kellett vesződni az öltözővel, csomagmegőrzővel. Szombat reggel felvettem a rajtszámot utána pedig, a játszótéren telt a délelőtt. Megfelelő vendéglőt nem volt egyszerű találni, és nem kapkodták el a kiszolgálást sem, így már ott tetőfokára hágott az izgalom.
A több, mint 20.000 nevező közül 15.468-an jelentek meg a startnál, ami kisebb zsúfoltságot eredményezett, mint Göteborgban. Továbbá sokkal nemzetközibb jellege is volt a versenynek. A legnépesebb mezőnye természetesen Svédországnak volt, de jó 5000 futóval képviselte magát Finnország is, valamint rengeteg német, dán, francia, angol versenyző volt és négy magyar. A verseny előtti jelenetek a megszokottak, a lényeg, hogy nem szívesen vettem volna részt egy másnapi parktájfutáson a versenyközpont területén.
A rajtot a finn külügyminiszter lőtte el, miután svédül, finnül, angolul és franciául köszöntötte az egybegyűlteket és buzdította őket. Ahhoz képest, hogy az utolsó előtti rajtzónából indultam kb. 5 perc alatt én is elrajtoltam. Ehhez persze az kellett, hogy vagy 8 sávot foglaltunk el, az első kilométereken. Itt is volt egy szellemes futó, aki az első néhány méter megtétele után a 17-es táblát meglátva, megjegyezte, hogy milyen jó formában vagyunk. Az első kilométernél észleltem, hogy szokás szerint kicsit gyorsabban kezdtem, mint kellett volna. Szerencsére nem futottam el, de azt éreztem, hogy ebben a tempóban biztosan nem fogom tudni végigfutni és vissza kell vennem egy kicsit. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy nagyon jól megy és többet tudok kihozni magamból, mint amit előzetesen terveztem. Alázatosan 4.30 és 4.45 közé tettem a mércét, tanulva az 3 évvel ez előtti utolsó próbálkozás nagy küzdelmeiből. Itt jegyzem meg a Garmin hatalmas ötletét, akik "sziget napijegyre" nyomtatva osztogatták a 2 kilométerenkénti részidőket a tervezett célba érkezéshez. Roppant praktikus volt és rengeteget segített, annak ellenére, hogy az elsődleges cél továbbra is az volt, hogy ne úgy érjek célba, mint 2007-ben és félve írom le, még élvezzem is.
Az első 10 km-ről nem sok emlékem van, ez nem azt jelenti, hogy nem történt semmi, de nagyon gyorsan elrepült és nagyon könnyedén ment. Igazából csak a második negyedében éreztem, hogy fizikai terhelés alatt vagyok. A tömeg a tűréshatáron belül volt ennél többen lettünk volna, akkor tényleg csak egymás kerülgetésével kellett volna foglalkozni ezen a szakaszon.
Az időről csak jót tudok mondani. Rengetegszer fohászkodtam ilyenért a budai rakparton levegőért kapkodva. 22 fok, enyhe szellő az árnyékot még futás közben is kicsit hűvösnek éreztem. Ez mindig észhez térített egy egy hosszabb napos szakasz után. Nem tudom mennyire volt tudatos a szervezők részéről, de nagyon sok árnyas szakasz volt a pályán, ami kifejezetten kellemessé tette a versenyt.
A szurkolók is igazán kitettek magukért. Időnként, mintha nem is Svédországban éreztem volna magam. A leglelkesebb szurkolók a spanyolok voltak, de finnek is kitettek magukért. A belvárosban több sorban álltak végig a pálya mellett és időnként komoly tömeg volt és volt, hogy annyira részesei akartak lenni az eseményeknek, hogy már-már minket akadályoztak.
A város gyönyörű, bár futás közben nem igazán tudtam önfeledten nézelődni. A 14. kilométer környékén találkoztam az egyik magyar futóval is. 16-nál sós uborkát osztottak., nagyon kellemes módja a hiányzó só pótlásnak. A 19. km környékén éreztem, hogy elégett az ebéd, komolyan aggódtam, hogy ha ez így marad, akkor abból komoly gond lehet a végére. Ez volt egyébként minden szempontból a legrémesebb szakasz, külváros, nagy mezőn aszfaltcsík, álló levegő, meleg. Szerencsére viszonylag rövid szakasz volt, aztán a féltáv részidejének elemzése foglalt le. 21 után nemsokkal banánt osztottak, a legjobbkor. Sikerült is kizökkentenie, így ismét bizakodva tekintettem előre. A frissítések is kellemesen sűrűn voltak, igyekeztem amennyit csak lehet inni, nehogy ezzel legyen baj. Persze ennek volt árnyoldala is, így néhány másodperc nem csak futással telt. 27 felé csokit osztottak ez is nagyon jókor jött, egyébként, ennyit versenyen még nem ettem. 29 körül egyszer csak ott áll a kis családom és integetnek. Nem beszéltünk meg semmi konkrétat, nem is tudtam biztos időpontokat adni, hogy mikor hol leszek, így kellemes meglepetés volt ott látni őket. Csoda, hogy kiszúrtuk egymást abban a tömegben. Ezen a részen kaptuk a legtöbb biztatást, "gyere megint" hallottam többször is. Volt olyan gondolatom, közben, hogy ha minden rendben megy a végéig, akkor itt leszek jövőre is. 33 másodjára másztuk meg a hidat, féltem egy kicsit tőle, de egész jól ment. Az útszélén rengeteg feleslegessé vált ill. elhagyott kacat: szivacsok, kis flaskák, sapkák, napszemüveg. 35-nél vártam a kalapácsost, de nem jött, innen már menni fog, bizakodtam. Láttam, hogy nagy idő lesz belőle, semmi más dolgom nincs, mint amennyire lehet tartani a tempót. Itt már voltak gondjaim, a lábaim elnehezültek a gyomrom sem tudott befogadni semmit a vízen kívül. 40-nél 4 óra, kb. 12 perc és bent vagyok, messze a legjobb időm lesz. Mellettem hörög és harákol valaki, mint én 3 éve. Utána két forduló és bekanyarodok az olimpiai stadionba. A lelátó tele, hatalmas üdvrivalgás, bennem egy csomó érzés; igen sikerült, megcsináltam. Mosolygósan és 12 perccel javítva az egyéni legjobbat! Leírhatatlan érzés.
Végtelennek tűnő út, lépcső a chipleadásig. Srácok segítenek kikötni a cipőt, levenni a chipet. Hálás vagyok, mert trágya meló lehet, de képtelen lennék lehajolni is, nem, hogy leguggolni. Végül megkapjuk a pólót is. Marathon finisher Stockholm 2010.
Új pb: 4.14.00
SZÁMLÁLÓ 3682 km
Úgy szerveztük az utazást, hogy ne a verseny napján kelljen több, mint 3 órát vonatozni a gyerekkel. Amikor begördültünk a pályaudvarra éreztük, hogy jó döntés volt. Viszonylag ügyesen sikerült szállást találni, így az 2 metrómegállóra volt a pályaudvartól és kb. 600 méterre a versenyközponttól. Így nem kellett vesződni az öltözővel, csomagmegőrzővel. Szombat reggel felvettem a rajtszámot utána pedig, a játszótéren telt a délelőtt. Megfelelő vendéglőt nem volt egyszerű találni, és nem kapkodták el a kiszolgálást sem, így már ott tetőfokára hágott az izgalom.
A több, mint 20.000 nevező közül 15.468-an jelentek meg a startnál, ami kisebb zsúfoltságot eredményezett, mint Göteborgban. Továbbá sokkal nemzetközibb jellege is volt a versenynek. A legnépesebb mezőnye természetesen Svédországnak volt, de jó 5000 futóval képviselte magát Finnország is, valamint rengeteg német, dán, francia, angol versenyző volt és négy magyar. A verseny előtti jelenetek a megszokottak, a lényeg, hogy nem szívesen vettem volna részt egy másnapi parktájfutáson a versenyközpont területén.
A rajtot a finn külügyminiszter lőtte el, miután svédül, finnül, angolul és franciául köszöntötte az egybegyűlteket és buzdította őket. Ahhoz képest, hogy az utolsó előtti rajtzónából indultam kb. 5 perc alatt én is elrajtoltam. Ehhez persze az kellett, hogy vagy 8 sávot foglaltunk el, az első kilométereken. Itt is volt egy szellemes futó, aki az első néhány méter megtétele után a 17-es táblát meglátva, megjegyezte, hogy milyen jó formában vagyunk. Az első kilométernél észleltem, hogy szokás szerint kicsit gyorsabban kezdtem, mint kellett volna. Szerencsére nem futottam el, de azt éreztem, hogy ebben a tempóban biztosan nem fogom tudni végigfutni és vissza kell vennem egy kicsit. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy nagyon jól megy és többet tudok kihozni magamból, mint amit előzetesen terveztem. Alázatosan 4.30 és 4.45 közé tettem a mércét, tanulva az 3 évvel ez előtti utolsó próbálkozás nagy küzdelmeiből. Itt jegyzem meg a Garmin hatalmas ötletét, akik "sziget napijegyre" nyomtatva osztogatták a 2 kilométerenkénti részidőket a tervezett célba érkezéshez. Roppant praktikus volt és rengeteget segített, annak ellenére, hogy az elsődleges cél továbbra is az volt, hogy ne úgy érjek célba, mint 2007-ben és félve írom le, még élvezzem is.
Az első 10 km-ről nem sok emlékem van, ez nem azt jelenti, hogy nem történt semmi, de nagyon gyorsan elrepült és nagyon könnyedén ment. Igazából csak a második negyedében éreztem, hogy fizikai terhelés alatt vagyok. A tömeg a tűréshatáron belül volt ennél többen lettünk volna, akkor tényleg csak egymás kerülgetésével kellett volna foglalkozni ezen a szakaszon.
Az időről csak jót tudok mondani. Rengetegszer fohászkodtam ilyenért a budai rakparton levegőért kapkodva. 22 fok, enyhe szellő az árnyékot még futás közben is kicsit hűvösnek éreztem. Ez mindig észhez térített egy egy hosszabb napos szakasz után. Nem tudom mennyire volt tudatos a szervezők részéről, de nagyon sok árnyas szakasz volt a pályán, ami kifejezetten kellemessé tette a versenyt.
A szurkolók is igazán kitettek magukért. Időnként, mintha nem is Svédországban éreztem volna magam. A leglelkesebb szurkolók a spanyolok voltak, de finnek is kitettek magukért. A belvárosban több sorban álltak végig a pálya mellett és időnként komoly tömeg volt és volt, hogy annyira részesei akartak lenni az eseményeknek, hogy már-már minket akadályoztak.
A város gyönyörű, bár futás közben nem igazán tudtam önfeledten nézelődni. A 14. kilométer környékén találkoztam az egyik magyar futóval is. 16-nál sós uborkát osztottak., nagyon kellemes módja a hiányzó só pótlásnak. A 19. km környékén éreztem, hogy elégett az ebéd, komolyan aggódtam, hogy ha ez így marad, akkor abból komoly gond lehet a végére. Ez volt egyébként minden szempontból a legrémesebb szakasz, külváros, nagy mezőn aszfaltcsík, álló levegő, meleg. Szerencsére viszonylag rövid szakasz volt, aztán a féltáv részidejének elemzése foglalt le. 21 után nemsokkal banánt osztottak, a legjobbkor. Sikerült is kizökkentenie, így ismét bizakodva tekintettem előre. A frissítések is kellemesen sűrűn voltak, igyekeztem amennyit csak lehet inni, nehogy ezzel legyen baj. Persze ennek volt árnyoldala is, így néhány másodperc nem csak futással telt. 27 felé csokit osztottak ez is nagyon jókor jött, egyébként, ennyit versenyen még nem ettem. 29 körül egyszer csak ott áll a kis családom és integetnek. Nem beszéltünk meg semmi konkrétat, nem is tudtam biztos időpontokat adni, hogy mikor hol leszek, így kellemes meglepetés volt ott látni őket. Csoda, hogy kiszúrtuk egymást abban a tömegben. Ezen a részen kaptuk a legtöbb biztatást, "gyere megint" hallottam többször is. Volt olyan gondolatom, közben, hogy ha minden rendben megy a végéig, akkor itt leszek jövőre is. 33 másodjára másztuk meg a hidat, féltem egy kicsit tőle, de egész jól ment. Az útszélén rengeteg feleslegessé vált ill. elhagyott kacat: szivacsok, kis flaskák, sapkák, napszemüveg. 35-nél vártam a kalapácsost, de nem jött, innen már menni fog, bizakodtam. Láttam, hogy nagy idő lesz belőle, semmi más dolgom nincs, mint amennyire lehet tartani a tempót. Itt már voltak gondjaim, a lábaim elnehezültek a gyomrom sem tudott befogadni semmit a vízen kívül. 40-nél 4 óra, kb. 12 perc és bent vagyok, messze a legjobb időm lesz. Mellettem hörög és harákol valaki, mint én 3 éve. Utána két forduló és bekanyarodok az olimpiai stadionba. A lelátó tele, hatalmas üdvrivalgás, bennem egy csomó érzés; igen sikerült, megcsináltam. Mosolygósan és 12 perccel javítva az egyéni legjobbat! Leírhatatlan érzés.
Végtelennek tűnő út, lépcső a chipleadásig. Srácok segítenek kikötni a cipőt, levenni a chipet. Hálás vagyok, mert trágya meló lehet, de képtelen lennék lehajolni is, nem, hogy leguggolni. Végül megkapjuk a pólót is. Marathon finisher Stockholm 2010.
Új pb: 4.14.00
2010. június 5., szombat
GRATULÁLUNK!
Mint értesültem, holnap Sven hatalmas sikerekről fog majd beszámolni. Nagyon jó érzés! Várjuk a részleteket! Nagy örömmel gratulálunk!
Sven's Day
Hajrá Sven!!!
Izgatottan várjuk a híreket!
A következő mondatokat szeretném majd olvasni benne:
1. Nem érdekelt az időeredmény, csak élvezni akartam a versenyt.
2. Ez sikerült.
3. Már értem, miért szavazzák meg ezt a versenyt a világ legjobbjának évről évre.
De egy sima "Megcsináltam, már jól vagyok"-kal is beérjük.
SZURKOLUNK!!!
Izgatottan várjuk a híreket!
A következő mondatokat szeretném majd olvasni benne:
1. Nem érdekelt az időeredmény, csak élvezni akartam a versenyt.
2. Ez sikerült.
3. Már értem, miért szavazzák meg ezt a versenyt a világ legjobbjának évről évre.
De egy sima "Megcsináltam, már jól vagyok"-kal is beérjük.
SZURKOLUNK!!!
2010. június 4., péntek
Sven United
Hatalmas hajrá holnapra Svennek! Ma pihi, alvás és kaja, kaja, kaja! Lábkörmök remélem levágva...
Szép nap ez a verseny előtti, én mindig kedveltem, bár az ember másra már nem nagyon tud gondolni. De jól van ez így! Holnap a te napod lesz!
GOOOOOOOOOOOOOOOOOOO SVEN!
Szép nap ez a verseny előtti, én mindig kedveltem, bár az ember másra már nem nagyon tud gondolni. De jól van ez így! Holnap a te napod lesz!
GOOOOOOOOOOOOOOOOOOO SVEN!
2010. június 2., szerda
Verseny előtti para
A hét elején nem sok erőt éreztem magamban, ma sem volt sokkal jobb. De ez a kis mozgás egész jól esett.
SZÁMLÁLÓ 3640 km
A göteborgi félmaratonon a MarathonFoto emberei kattintgattak. Készült néhány vállalható kép rólam is. 350 SEK-ért vehetném meg digitális formátumban, amihez nem éreztem túl nagy kedvet, ezért inkább belinkelem:
Acélban
SZÁMLÁLÓ 3640 km
A göteborgi félmaratonon a MarathonFoto emberei kattintgattak. Készült néhány vállalható kép rólam is. 350 SEK-ért vehetném meg digitális formátumban, amihez nem éreztem túl nagy kedvet, ezért inkább belinkelem:
Acélban
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)