A hazai pálya előnyével indultam: ugyan futni nem szoktam erre, de különféle kirándulásokról már jól ismertem a pálya nagy részét, és minden edzésem keresztezi az útvonalat többször is. Ráadásul a hellasgården-i rajt egy laza biciklizéssel elérhető, még tömegközlekednem sem kellett. Az elmúlt héten úgyis kapott a bringám új pedált meg szélesebb gumikat, hogy a salakos utak se jelentsenek akadályt.
Még a "jaj csak meg ne izzadjak" tempóban is fél óra alatt átgurultam a gyönyörű erdőn, négyszer is érintve a leendő útvonalat. Az összes távon együtt lehetett úgy 200 nevező, a hosszún kb 100-an lehettünk, nem volt nagy tolongás. Edzésnek tekintettem ezt a versenyt, úgyhogy nem voltam túl stresszes.
Viszont tudtam, hogy mire vállalkozom, és megfelelő tisztelettel adóztam a terepnek. A 20-ból kb 16 km úgy néz ki, mintha a Tátrában futnék: kőről kőre ugrabugra váltakozik a gyökerekkel. Futásra ez a terep teljesen alkalmatlan, azt hiszem ez vonzott leginkább. A mezőny félprofi tájfutókból tevődött össze, dobogós reményeim úgysem lehettek, de az első 100-ba jó esélyem volt bekerülni (lásd fentebb).
Nem akartam semmit bizonygatni, a rajt után nem volt gondom azzal, hogy kissé visszafogtak a kollégák, de pár kilométer után már nem volt zavaró, a saját tempómat futhattam. Felfelé őrizgettem a viszonylag alacsony pulzust, és kigúvadt szemekkel figyeltem a lábam elé. 6 majdnem tanyálással megúsztam a dolgot, ez ideálisnak mondható.
A táv első fele is brutál volt, de itt még akadt egy pár pihentetőbb szakasz. A második fele viszont elég tömény, a négykézláb mászás nem egyszer segített. Időnként konkrétan út sem volt, csak csörtettünk az erdőben, meg keresztül a sziklákon. Fel-le, mint a Pom-pom.
Egy tavalyi kép, csak érzékeltetésnek:
Már pár kilométer után beálltam egy kényelmesnek tűnő tempóra, és elkezdtem rohadtul élvezni a dolgot. Nem szoktam ennyire intenzív terepen edzeni, és a változatosság, meg az, hogy mindenem folyamatosan mozog, hogy figyelni kell, hogy kontrollálom magam, valahogy nagyon jó hatással lett rám. A második fele is kitűnően ment, még előztem is, ekkor már bele is mertem adni apait-anyait, mert már eldőlt, hogy valamiért ez az én napom. Az extrém mennyiségű edzés és az erőnlét ma látszani akart, és megajándékozott az első igazán fasza stockholmi versennyel, és nem is akármilyennel. Még mindig azon csodálkozom, hogy a manóba toltam 6.24-es ezreket ezen a pályán.
A hazaút is fenséges volt az esti erdőn át. Az egyik utolsó futó még ott ment át előttem.
Egyetlen e-mailt kaptam a verseny alatt: a budapesti Brutálfutásra invitáltak a szervezők. Ezen jót derültem. Srácok, you have no idea.
Eredménylista
SZÁMLÁLÓ 25428 km
Gratulálok, nagyon szép eredmény! Ez az élmény is nagyon hiányzott már. Sok hasonlót még!
VálaszTörlés