Nos, ma reggel már korántsem voltam annyira fickós, hogy futni
induljak. Helyette leültem az ágy szélére, és elbőgtem magam, hogy
emberek közé kell mennem.
Valami szédelgős, delíriumszerű állapotban megpróbáltam összeszedni minden kelléket a benti edzéshez, többé-kevésbé sikeresen.
Szerencsére
már az induláskor éktelenül szarul voltam, így sokkal könnyebb
tervezni, és nem lepődök meg azon, amikor a második kilométeren rongy
lábaim össze akarnak csuklani alattam. Lelkileg sem kell megküzdeni
ilyenkor a hirtelen felismeréssel, hogy szar vagyok, hiszen mindvégig
tudatában voltam.
Az ursvik-i vadon viszont jó hatással volt
rám, legutóbb még akkor jártam erre, mikor hóval-jéggel kellett
küszködni. Volt időm nézelődni, hiszen csak poroszkára tellett ma.
Ez
a futás most visszahozott valahonnan, ahol nagyon nem akartam lenni, és
ahol nagyon nem volt jó nekem. De rettegek a szabadságomtól: ha nem
billen vissza valami bennem ez alatt a pár hét alatt, akkor game over.
Egyetlen napot sem bírok ki már így, nemhogy végeláthatatlan újabb
hónapokat.
SZÁMLÁLÓ 25388 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése