Ennyi érzéketlenséget, butaságot, mint amit egy hosszú futás alatt begyűjtök információként az emberekről... Komolyan félek kimenni az utcára, mindenki iszonyatos. Kerülgetem a babókákat, kutyókákat, autókákat, és még ki tudja mi mindent, és közben hallgatom hogy a sok kártevő éles kis hangján kürtöli világgá szánalmas létezését, hát nem semmi. Az egyik kis acsargó dög miatt az emelkedőn meg kellett állnom, a másik lóbaszó nagy dög már jött is nekem, lóbaszó nagy gazdija alig bírta megfogni... Hát ha soha nem találkozom többé senkivel ebben az életben, az is túl hamar lesz.
Elmondhatatlan, egy-egy ilyen kaland mit művel a vérnyomásommal, pulzusommal, nyomorultul kuporgatott utolsó kis energiáimmal... A sok buta tök meg csak néz nagy bambán, ha egyáltalán képes magán kívül más lények érzékelésére és tudomásulvételére, hogy vajon miért vagyok ideges... Annyira undorodom az emberi nemtől, hogy fizikailag rosszul vagyok tőlük, nem csak futás közben.
Pedig lehetett volna ez egy jó élmény. Egyrészt nem éreztem magam annyira gyámoltalannak mint az elműlt egy-két hosszú alatt, másrészt közben jött az ötlet, hogy ha lassulok, akkor legalább megpróbálok spórolni kicsit egy pár plusz km-re, és sikerült is megnyújtani 27-re. A döntés és egy új erdei szakasz aztán nagyon sokat kivett, és nagyon lelassultam a plusz 3 km-n, de aztán csak hazaértem. Ha ilyen távokat nyomok, lassan muszáj lesz kitalálni valami frissítést, az sem épeszú dolog hogy minden nélkül tolom 2 és fél órákat.
Csak 3 km, de fontos lélektani határt törtem át, hogy 3 hónap után sikerült elmozdulnom felfelé.
SZÁMLÁLÓ 33953 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése