Rettenetesen elbántam magammal:
Nagyon jókor jött a 4 napos ünnep, így befejezhettük a gyerek kikúrálását. Mi könnyebben megúsztuk és csak DrTa*nyot és ProfTorokfájást láttuk vendégül, ők sem maradtak sokáig. A három tavaszi napon az ő távozásukat lestük és mikor végre elmentek, nekivágtam. Mondanom sem kell, hogy könnyű hóesésben indultam, aminek kifejezetten örültem, mert legalább nem eső esett. Most nem szívattam magam a délutáni futással, pont elég stresszforrás a táv maga. 21-ig nagyon könnyedén ment, igaz lassan, mert próbáltam visszafogottan kezdeni. Utána viszont valami történt, 24-nél jöttek az első veszélyes gondolatok, amik semmi jóra nem szoktak vezetni: ennek tényleg ennyire kell fájnia? Mit keresek én itt? Tényleg jó dolog ez a felkészülés? Miért is akarok maratont futni? Annyi szép más sport van! Be kellene iratkozni egy golfklubba. Csak jöttek, nem volt vége. Közben egyre jobban lassultam, eleinte csak döcögős, később csoszogós szánalmas vánszorgás lett az egész. 27-től nagyon szenvedtem és még annál is jobban sajnáltam magam. A fogadalmaknak nem volt vége, mi lesz ha hazaérek. Soha nem fogok még egy maratonra benevezni. Ha erről kezdenék nektek beszélni, akkor kérdezés nélkül lehet tarkón verni egy sörösüveggel. Stockholmmal kapcsolatban nem akartam nagyon elhamarkodott lenni, de kifejezetten örültem annak, hogy tegnap nem sikerült lefoglalni a szállást. Az agónia itthon csak folytatódott. Sikerült produkálni mindazt, amit a 2007-es maraton után. Róka komáék egész rokonságukkal jöttek, közel 3 órás fetrengés után tértem valamennyire észhez. Rémes volt. De most már jól vagyok és pihenten nézek a következő hét elé.
SZÁMLÁLÓ 3287 km
Nagyon jókor jött a 4 napos ünnep, így befejezhettük a gyerek kikúrálását. Mi könnyebben megúsztuk és csak DrTa*nyot és ProfTorokfájást láttuk vendégül, ők sem maradtak sokáig. A három tavaszi napon az ő távozásukat lestük és mikor végre elmentek, nekivágtam. Mondanom sem kell, hogy könnyű hóesésben indultam, aminek kifejezetten örültem, mert legalább nem eső esett. Most nem szívattam magam a délutáni futással, pont elég stresszforrás a táv maga. 21-ig nagyon könnyedén ment, igaz lassan, mert próbáltam visszafogottan kezdeni. Utána viszont valami történt, 24-nél jöttek az első veszélyes gondolatok, amik semmi jóra nem szoktak vezetni: ennek tényleg ennyire kell fájnia? Mit keresek én itt? Tényleg jó dolog ez a felkészülés? Miért is akarok maratont futni? Annyi szép más sport van! Be kellene iratkozni egy golfklubba. Csak jöttek, nem volt vége. Közben egyre jobban lassultam, eleinte csak döcögős, később csoszogós szánalmas vánszorgás lett az egész. 27-től nagyon szenvedtem és még annál is jobban sajnáltam magam. A fogadalmaknak nem volt vége, mi lesz ha hazaérek. Soha nem fogok még egy maratonra benevezni. Ha erről kezdenék nektek beszélni, akkor kérdezés nélkül lehet tarkón verni egy sörösüveggel. Stockholmmal kapcsolatban nem akartam nagyon elhamarkodott lenni, de kifejezetten örültem annak, hogy tegnap nem sikerült lefoglalni a szállást. Az agónia itthon csak folytatódott. Sikerült produkálni mindazt, amit a 2007-es maraton után. Róka komáék egész rokonságukkal jöttek, közel 3 órás fetrengés után tértem valamennyire észhez. Rémes volt. De most már jól vagyok és pihenten nézek a következő hét elé.
SZÁMLÁLÓ 3287 km
Hát, nem tudom, egy jó betegség után mit vártál magadtól, szerintem szép, hogy megcsináltad. Azért ennyit futni az nem játék, teljesen rendben kell hogy legyél hozzá.
VálaszTörlésA magam részéről gratulálok!
Stockholmi szállás meg remélem megvan azóta!