A fenti idézet természetesen McClane hadnagytól származik. Megvolt ugyanis a születésnap körüli hosszú futás (ez évek óta tartó szokás nálam); mivel csütörtök óta valami kis vírus is dolgozik bennem, hát óvatos tempóban indultam neki a tavaszi napsütésnek. A táv első felében belefutottam az idei Mozgásképtelenek Napja rendezvényébe; hihetetlen tömeg volt a János-hegy - Normafa környékén. Szerencsére mindenki kutyát is hozott magával (ez biztos feltétele volt a részvételnek). A dolog lényegéből fakadóan azonban barátaink nem nagyon távolodtak el a betonúttól és a buszmegállóktól, így az edzésem második fele már nyugodtabban és nagyságrendekkel kevesebb anyázással telt.
Az elején nem gondoltam volna, hogy 28 lesz belőle, de az óvatos tempónak köszönhetően maradt még a végére egy kis kalandvágy. Azt nem mondom, hogy csak úgy hasítottam, inkább vánszorgással telt az utolsó 5 km, de rettenetes talajon ez nem olyan gáz. Az utolsó emelkedőn bokáig érő, hol híg, hol ragadós dzsuvában evickéltem felfelé - hát ott már a rosszullét kerülgetett. De lefelé összeszedtem magam, és egészében véve jó emlék marad ez a futás. Léptem egyet előre a maraton felé - de még nincs kész a dolog, ezt be kell ismernem.
SZÁMLÁLÓ 5248 km
"Születésnapod alkalmából engedd meg, hogy a legmelegebben..."
VálaszTörlésKöszönöm, egy jó melegség az... mindig melegséggel tölt el...
VálaszTörlésSajnos csak utólag tudok neked is hasonlókat kívánni, az ilyen dolgokat mindig elfelejtem... Sorry.