A tetem pód

Egy újabb közös bpr edzés! Elindultunk egy könnyed 13-ra.. el tudjátok képzelni, mi lett belőle... Igaz, 16-nál abbahagytuk, de kicsit széthajtottuk magunkat. Meg szarrá áztunk.
Egy olyan ritka napot fogtunk ki, amikor itthon hűvösebb volt, mint Karlstadban, mintegy 7 fokkal, így egész kellemes volt az idő, majd mikor már eléggé melegünk lett, a frissítő eső formájában érkezett... ahogy a start-cél fotón látszik, igen derekasat mentünk :) 1.25 körül.

előtte

utána

SZÁMLÁLÓ 5942 km

Nem, a nyúl az!

Tegnap megjártam a Szigetközt és jelentem, még mindig elképesztően szép. A karom eléggé elfáradt, de a lábam nem, így ma egy rövid futással indult a nap. A nyúllal (még) nem találkoztam az erdőben.
SZÁMLÁLÓ 5910 km

Keresztedzés

Az idei első rövid gatyás, pólós futásom! Nagyon finom volt, kellemes meleg, csiripelő madarak, kibomló rügyek és muslincák, melyek élénk érdeklődést tanusítottak a szemem iránt.
SZÁMLÁLÓ 5905 km
A hét végi futás, sajnos elmaradt, helyette kipróbálhattam, hogy mire emlékszem a glettelő, festő és tapétázó tudományomból, ugyanis megkaptuk az új lakás kulcsait. A hónap végéig van időm, hogy újra lakhatóvá tegyem.

Almost two weeks ago

Hiányzott már, jól is esett.
Gratulálok az eredményekhez meg persze a legújabb babához.

SZÁMLÁLÓ 5892 km

Rövid leszek

SZÁMLÁLÓ 5883 km

réges-régen..

Még az előző városban futottam egy 7-est. Azóta itt kicsit változtak a dolgok. Estig dolgozunk, így esélyem sincs arra, hogy fussak. Mellesleg a derekam is bedobta a törülközőt, így 3 hete nagyon fáj és a munka mellett futással hülyeség lenne erőltetni.
Remélem otthon jobb lesz...

SZÁMLÁLÓ 5872 km

Azért látom itt történnek az események. Sok szép hosszú verseny és élmény. Na meg az új mozgó baba a jobb oldalon :)
Már várom, hogy otthon ha mást nem, egy közös sör edzést megejtsünk :)

Új pályacsúcs!

A nap vicce... Alábecsültem magam, az utolsó körben ezek szerint nem lassultam le olyan nagyon, és a vége 4.14.40 lett. És ez bizony nagyon jó hír, mert így 11 másodperccel (!) még a tavalyi világra szóló időnél is jobbat mentem!!!! Tudom, hülyeség, de tök jó érzés, hogy jobbat mentem, mint tavaly!
Ezen kívül mellékelem a pálya szintrajzát is; én körönként 50 méter szintet számoltam, az összesen 400. Hm. Az több mint a fele a Bükki Hegyimaraton szintjének. Nem is futottam olyan rosszat! Tavaly se!

Fan

Gratulálok, az egyébként nagyon is vállalható eredményhez! Így tovább és jó pihenést!

A magam részéről egy kisebb válsággal küzdök. Azt hittem a versenyzés majd mindent meg fog oldani, de nem. Hihetetlen sok edzés és idő, minden különösebb eredmény nélkül. A legjobb formámtól is több, mint 10 percre vagyok, pedig közel annyit edzettem, mint akkor. Lehet, hogy a lelkesedés már nem pótolja a tehetségtelenséget. Vagy csak simán öregszem és túlsúlyos vagyok.
SZÁMLÁLÓ 5865 km
Én is köszönöm a gratulációt! Eddig simán ment, a neheze csak eztán jön.

Démonok a homokozóban

Hát az elmúlt hét nem éppen a pihenéssel telt; összetorlódott sok minden. Ezért nem volt még csak arra sem időm, hogy a blog új kis számlálója feletti örömömet kifejezhessem! Valamint arra sem, hogy Sven versenyét is megdicsérjem. Szerencsére a BPR nem arról nevezetes, hogy az eredményeket és a másodperceket hajkurásszuk - megelégszünk a kilométerekkel! Éppen ezért az ilyen teljesítményeket a maguk értékén tudjuk kezelni.
Tőletek is azt kérem, hogy az én kissé elrontott versenyemmel tegyetek így. Nem sikerült a minőségi futás az idei második maratonon ma Debrecenben, viszont az élmény egyáltalán nem volt rossz. Az egy hónappal ezelőtti versenyt úgy érzem nem sikerült teljesen kipihenni, főleg úgy, hogy a múltkor Kecskeméten is széthajtottam magam, és a meló sem volt éppenséggel kímélő üzemmód. Ennek megfelelően lassan és óvatosan kezdtem a nyolckörös versenyt. Az első két kör után úgy éreztem, hogy túl óvatos vagyok, és rendkívül lassú - próbáltam egy esélyt adni egy jó teljesítménynek. A következő három körben próbáltam olyan tempót menni, amiből még bármi lehet, aztán a hatodikban megállapodtam magammal, hogy ez ma csak egy sima célbaérés lesz, amit szerencsére meg is valósítottam. Most ehhez kellett a rutin! Az izmok, a tüdő rendben voltak, de az energia nem volt elég, és a gyomrom sem volt 100%-os közben.
Azért ez a 4.17 körüli idő sem vészes (a pontosat még nem tudom, de volt chip!), főleg, ha figyelembe vesszük, hogy nem könnyű a pálya; nagy emelkedők persze nincsenek Debrecen környékén, de egyfolytában dimbeken meg dombokon ment az útvonal, egyenes részre nem is emlékszem. A talaj meg a tavalyi sáros helyett idén jó kis mély homokos volt, az is számít pár percet. Az idő viszont abszolút ideális volt; verseny közben jött a hideg, a végére hűvösebb volt, mint a rajtnál. Közben egy-két frissítő eső is örvendeztetett.
Összességében örültem, hogy visszajöttem, mert tavaly nagyon kellemetlen élmény volt az egész - kicsit úgy éreztem, mint az áldozat, akinek vissza kell mennie a tett színhelyére. És most egy jó élménnyel sikerült lépni egyet a feldolgozás felé, és leszerelni a démonokat. Egyébként nem ez a világ legjobb versenye, de most kellett, kettőből kétszer lenyomtam, így aztán begyűjtöttem egy vállalható tizenhetediket.
Vicces egyébként, hogy a debreceni lokálpatrióták kedvenc Nagyerdőjét én hogy szemléltem: már tavaly is feltűnt, hogy ennyi óvszertasakot eldobálva még életemben nem láttam... A romantika mögött az lenne, hogy a fél város ott fogant? :)
Gonosz vagyok, de a

SZÁMLÁLÓ 5849 km

Örebro, az én Kecskemétem

Eddig még csak néhány rövid tájfutóversenyen voltam hétköznap, ilyen szempontból is új volt ez a verseny. Megörültem, amikor rátaláltam, hiszen nagyon hiányzott egy áprilisi verseny, ha már márciusban nem rendeznek ilyen távon. A szépséghiba csak a rajt időpontja volt: szerda 18.00. De nem vagyok telhetetlen. Örebrot szeretem, sok kellemes élmény kapcsolódik hozzá, így nem volt kérdés, hogy megyek. Viszonylag korán a városba értem, de végül eléggé csipkednem kellett magam, hogy ne késsem le a rajtot. Valami kis kaját is bedobtam, hogy ezzel ne legyen gond. Gond lett. Itt követtem el az első hibámat; ezt egy kicsit korábban kellett volna megtenni. Az ebből fakadó verseny közbeni élményeimet nem részletezem, ezen minden futó átesik egyszer, csak van, aki nem tanul belőle. A külvárosi környezet a kecskeméti versenyt idézte, a résztvevők száma Vácot. Tökéletesnek éreztem az utóbbi versenyek létszámához képest. Az időre sem lehetett panasz, napsütéses tíz fölött, bár később jelentősen lehűlt. Iszonyú erős mezőny volt, ezért egy kicsit erősebben akartam kezdeni, hogy ne én legyek az utolsó, ill. mert az utóbbi időkben nagyon kíméletes voltam magamhoz. 5.20-asokkal mentem az első körön és itt követtem el a második hibámat: elhittem, hogy végig fogom bírni ebben a tempóban. Nem bírtam. A második körben ezért inkább az órám helyett magamra figyeltem és 5.40 körülre lassítva/lassulva próbáltam teljesíteni a távot, de az utolsó km, így is szánalmas vánszorgás lett. Övön aluli volt, hogy a "versenyközponttól" sok száz méterre volt a cél és nem tartanak annyira felnőttnek, hogy magamtól megoldjam a levezetést, amit természetesen nem tettem volna. Mindent összevetve jó verseny volt, gyors 2 körös pálya, ideális körülmények. Ha nem 7 hónapja versenyeztem volna utoljára, nem követtem volna el ennyi kezdő hibát. 1.58.03
SZÁMLÁLÓ 5807 km

Tegnapi kutyafutta

Sikerült egy rövid edzést beiktatni tegnap egyéb dolgok közé; ha tényleg maratont akarok futni szombaton, akkor ennyi pont elég is volt. Nem ment jól az első fele, lassan éreztem rá a ritmusra.

SZÁMLÁLÓ 5786 km

Üdvözlet Uppsalából

A hétvégét ebben az ékszerdobozban töltöttük, igazi felüdülés volt Karlstad után. Bármennyire is szerettem volna, a futás már csak itthon fért bele.
SZÁMLÁLÓ 5772 km

Egy kis svéd betegség:

Tóparti futóparti

Íme 5 állat, de mi a közös bennük? Vakond, egér, kígyó, veréb, giliszta.
Megoldás: 'Mind komisz, mind halott.'
Ezután a remek bevezető után, ha még nem adtátok fel, elolvashatjátok a beszámolómat. Kitartás!
Szóval remek idő volt, végig fátyolfelhős-kissé szeles, de azért nem annyira, hogy kellemetlen legyen. Sikerült nem elfutnom az elejét, talán annak is hála, hogy iszonyatosan sokan indultak. Szóval, adott 28 kilométer meg én. Tudjátok, a leghosszabb futásom eddig egyben a decemberi 16-os volt. Kicsit paráztam, de sikerült előtte rendesen ennem. Aludnom persze nem, de nem vagyok telhetetlen.
Tehát, első frissítés 5,5nél: semmi gond, kis víz meg 2 kis darab banán. Idő 33 perc, a futók még nagyjából egyben. Második frissítés 11-nél; még mindig tök jól vagyok, itt valami baj lesz.-gondoltam. Itt kihagytam a vizet és csak banánt nyomattam, mivel nagyon bevált. Idő 57 perc, csodálkoztam is. 16nál még mindig nem volt semmi gond, nyomattam egy kis vizet meg banánt, de csak nem jött a holtpont. Itt olyan 1 óra 35 körül járhattam. 17nél azért megütött a pecsenye illat valamelyik étteremből, akkor kicsit elgondolkoztam, hogy mit is keresek itt ahelyett, hogy ennék egy jót. Mindegy, mentem tovább. 20nál is volt egy frissítés, ott találkoztam drColával, és szoros barátságot kötöttünk. DrBanán kicsit irigykedett, de azért vele is megtartottam a kapcsolatot.Ezután alig vártam, hogy az aszfalton ki legyen írva, hogy 21. De csak nem volt kiírva. Szerencsére, 22nél kisütött a nap és az aszfalt megpróbálta bepótolni az elvesztegetett időt, amikor nem ontotta rám a hőt, de szerencsére 5 km elég volt neki. Ekkor jött a baj. Az utolsó frissítés előtt ki volt írva az útra, hogy 25 km, de csak nem jött az az asztal tele energiával, pedig nagyon kellet volna. Aztán kb 1 km múlva jött, de akkor is csak 25nél tartottam. (Ez volt kiírva az asztalra.) Ekkor kezdetem el gondolkodni, hogy mennyi is van hátra. Ekkor 2 óra 30-nál jártam. Számolgattam, hogy akkor most mennyi is az annyi (legalább addig is lekötöttem a gondolataimat), majd jött a boldogító felirat, hogy már csak 1000 méter. Úgy megörültem neki, hogy azt hiszem, vigyorogva sikerült célba érnem, de nem vagyok benne biztos. Kicsit kihajtottam magam. Szóval az időm 2 óra 47 perc és 40 másodperc úgy, hogy egyszer sem álltam meg és végig ott voltam fejben.
Tanulság: Nem is olyan vészes az a félmaratoni táv.

SZÁMLÁLÓ 5761 km