2017. április 29., szombat

Bár majom a közös ős, de azért ez mégis csak

Mostanában igyekszem rendesen futás után könyvelni, de most mégis összecsúszik kettő. Két egészen különleges, amik megérdemelnének egy-egy külön posztot, de nem kapnak.
Az egyik egy rövid futás, aminek a helyszíne volt különleges: Hyde park. A hosszú utazás után kimondottan frissítően hatott rám. Terveztem futni még ott, de az egésznapos városnézések után nem maradt rá erő.
Ma pedig egy verseny. Olyan, amilyenen még nem voltam. Amikor beneveztem még jó ötletnek tünt. A kondi is sokkal jobb volt, mert ismét sikerült teljesen szétesni a magyarországi látogatás alatt. Elmentem, lesz, ami lesz. Eléggé tele volt a gatyám, látva az akadályokat élőben és a kisportolt részvevőket. Kemény volt, hogy el tudjátok képzelni miről is van szó, beillesztem a tavalyi promó videót. De ne tévesszen meg senkit  a nyárias felvételek. Bár ma is sütött a nap, de a víz továbbra is csak hét (7) fokos volt...

SZÁMLÁLÓ 18387km

4 megjegyzés:

  1. Wow, azoknak a viking csajoknak akkora a válla, mint nekem kétszer! Jó bulinak tűnik, azt nem írtad viszont, hogy végül hogy ment?

    VálaszTörlés
  2. Nem véletlenül. Nem igazán tudtam futóversenyként futni rajta, inkább csak teljesíteni akartam az akadályokat. Némelyikre rá kellett készülni, esetleg többször is nekifutni. Amelyik végképp nem ment, annál 10 burpees volt a büntetés. Szóval, egy idő után már teljesen értelmetlen volt az órával versenyezni.

    VálaszTörlés
  3. Nem is feltétlen az idő érdekelt, hanem hogy hogy tetszett a dolog.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon érdekes és újszerü élmény volt. Egy katonai kiképzésre emlékeztethetne, ha volnaának ilyen emlékeim. Igazából ez egy igazi csapat(építö)verseny; csapattal biztosan még jobb hangulatú a dolog és igazán hiányzott egy extra kéz néha. Mindent összevetve tetszett, de elképesztöen fárasztó verseny volt. Az izomláz - ami utána jött - pedig egészen új és eddig ismeretlen dimenziót ismertetett meg velem.

    VálaszTörlés