Feltámadás után elmaradt csoda

Hiába buzdultam neki, egy kis láz és nátha gyorsan elintézett. Ma loptam egy kis időt és sífutottam, bár a körülmények nem voltak ideálisak: -15C, 13-as (m/s) szél. Enyhén átfagyva értem haza.
SZÁMLÁLÓ 21295km

A Michelin emberke esete a józan ésszel

A halmozott fáradtságot már nem tudtam tovább figyelmen kívül hagyni, és most az egyszer az eszemre hallgattam: kihagytam a vasárnapi hosszút. Biztos hogy jó döntés volt, még ma is nagyon nehézkesen indult a dolog, a feléig kifejezetten szarul ment és esett. Csak mikor megfordultam, és pofán kapott a friss, -5 fokos dunaparti fuvallat, kaptam egy kicsit erőre. Bár nem volt melegem, de visszafelé már nem bántam, hogy nekiindultam.
Az idei furcsa télen másodszor fordult elő, hogy dupla gatyát és tripla felső réteget kellett húznom. Ismét rá kellett döbbennem, hogy nem szeretek így beöltözve mozogni.
Köszönöm az elismerő szavakat :),

SZÁMLÁLÓ 21290km

Torlesztek

Nekem meg 55km ragadt bent az elmult 9 napbol.  Egy eleg kiraly 10est futottam az erdoben hazafele multheten, majd egy elviselheto 20ast kedden, majd egy ramaty 10-es ujra az erdoben es azt hittem rosszabb mar nem lesz.... lett.  Hat a mai 15km nem oromfutas volt.

SZÁMLÁLÓ 21280km

Udv ujra itt Sven, hajra zsoFIKA.... drF.... te meg bazmeg :)

Roncsderbi

A szokásos fáradtságra még rájött a tegnapi, egyre jobban elfajuló tollas harc, plusz mintha valami nyavalya is bujkálna bennem. Inkább jöjjön ki hamarabb, gondoltam, és elindultam. A vártál jobban sikerült, futás közben már sokkal jobban éreztem magam, de nem hajtottam, a tegnap üsszeszedett kisebb húzódások óvatosságra intettek.

SZÁMLÁLÓ 21225km

Másnap minden jobb

Még fáradtabbnak és elnyűttebbnek éreztem magam; milyen rossz lett volna, ha mondjuk még be is rúgtam volna tegnap este... Mindennek ellenére nem panaszkodom, könnyű kis edzésnek nem volt ez rossz.

SZÁMLÁLÓ 21215km

Építettem hózombit

Azért a hófúvás már nekem is sok volt. Azt hittem, hogy fél év kemény munka után már túl vagyunk a "jaj de nincs kedvem elindulni" fílingen - tudjátok, amikor indulás előtt egy perccel egyáltalán nem tudod elképzelni, hogy te most futni fogsz -, de ma nem volt könnyű a start. A vízszintesen repülő hó csak egy egész kicsit tett hozzá ahhoz a vágyhoz, hogy kimerészkedjek. Alacsony pulzussal toltam, nagyon fáradtnak éreztem magam. Azt hiszem a maraton még csak most jön ki rajtam. Semmi baj, kétségbeesésre nincs ok, letoltam a mait is.

SZÁMLÁLÓ 21205km

A pokolból

A nagy csönd körülöttem kivételesen tényleg azt jelentette, hogy tényleg semmit sem futottam. Egy rettenetes január és fél február után ma először éreztem úgy, hogy talán jót tenne egy futás. Korábban legalábbis bevált. Az eszemmel tudtam már hetek óta, hogy menni kéne, de valahogy mégsem tudtam.
Jó lenne, ha nem csak egyszeri felbuzdulás lenne, hanem valami pozitív fordulat kezdete.
SZÁMLÁLÓ 21195km

Kipárnázva

Tegnap nagyon jó hangulatban mentem futni, hiszen az új gatyámat vehettem fel, ami pihe-puha, az új futómelltartóm nem hogy dörzsölne, nem is érzem, a merino csodás, a zoknim és cipőm varrás nélküli. Szóval, ki voltam párnázva, minden meleg, puha, finom, így még a sártenger sem zavart. Viszont ma ráálltam a mérlegre, és nagyon megdöbbentem, mennyire ki vagyok párnázva magam is. Szóval az áprilisi félmaratonig "Le a párnácskákkal!" jeligére, a finom szó a puha futónadrágra korlátozódik, szájon át csak low-carb fos-szarokat vételezek be, azok pedig  egyáltalán nem finomak. Viszont cserébe kurva szarok. :(

SZÁMLÁLÓ 21183km

A téli futás örömei

És most kivételesen nem ironizálok. Reggel, mikor felkeltem (a megelőző 36 órából 30-at alvással töltöttem, asszem kicsit nehéz hét volt), és kinéztem az ablakon, friss, már éppen latyakká olvadó havat láttam. Mondanom sem kell, ez nem növelte a kedvem az edzéshez, lelki szemeimmel már láttam magam a bokáig érő dzsuvában. De meglepetésemre nem ez történt. Kiválóan tapadó, letaposott hó fogadott, amikor beértem az erdőbe, nagyszerűen futható, ízületsimogató terep, gyönyörű táj. A szokásos kutyás-gyerekes tébolydát persze hozzá kell számolni, még egy hógolyót is kaptam, a kiscsávó valahogy nem vette észre, hogy 1,3 méterre előtte futok éppen el.
Rettenetes fáradtsággal küzdöttem, alig éltem, de szerencsére egyetlen indok sem szólt amellett, hogy ma hajtanom kellene. Úgyhogy békésen és tompán totyogtam végig a távomat.
Már visszaértem a faluba, amikor egy vidám, meglehetősen részeg biztonsági őr külsejű egyén mellett mentem el. Lelkesen javasolta, hogy inkább szánkózzak. Mikor kissé távolabb értem, még tisztán hallottam, hogy maga elé mormogja: "Tiszára hülye vagy bazmeg..." Ezek szerint már kifelé is látszik...

SZÁMLÁLÓ 21178km

Óda az öltözőszekrényhez

Jó nekem.
Felkerekedek edzeni, amikor épp a legjobb pillanat van rá. Lemegyek a névvel ellátott öltözőszekrényemhez, szépen átöltözöm, lefutom (egész jól ment, pedig nem siettem), utána kulturált körülmények között nyújtok, zuhanyozom, majd folytatom a melót.
Ha ezt valaki 10 éve elmeséli, körberöhögtem volna.

SZÁMLÁLÓ 21154km

Hó előttem, hó utánam

Sikerült elcsípni egy viszonylag csapadékmentes időszakot (nem mintha zavart volna ha nem). Könnyedebbre vettem az edzést, de pusztán óvatosságból; egyáltalán nem éreztem a tegnapit. Dzsuvakka ráadta a tartalék gányt, de egyébként minden rendben volt.
Jó volt olvasni, hogy Aneron ismét a pályán!

SZÁMLÁLÓ 21144km

Back

Uhm....nem ugy alakult a januar, ahogy kellett volna. Sok volt a kihagyas es meg mindig nem gyogyultam meg (semmi para, csak valami makacs poszt-megfazasos ize lehet).   Februarban kezdtem csak ujra es hat nem megy olyan konnyeden mint nektek, de feladni azert nem fogom.....

SZÁMLÁLÓ 21134km

Szaggatott

A szemerke előbb csendes esőbe, majd visszafelé kitartó havasesőbe váltott. Nem bántam, jól ment és jól esett. Volt lendület, de nem toltam túl a dolgot, nem szaggattam szét magam, csak a plakátokat.

SZÁMLÁLÓ 21074km

A jégsárgány

Volt minden, jég, dzsuva, ami kell. Szerencsére a bokáig érő sár és a tükörjég elmaradt, de a talaj végig gondoskodott a szórakoztatásomról.
Valami elképesztő lassan mentem. Egy pillanatig sem gondoltam, hogy maraton után 4 nappal szárnyalnom kellett volna, abszolút semmi gondom nincs vele, pusztán tényként állapítom meg, hogy úgy araszoltam, mint aki mindjárt kimúlik végelgyengülésben. Érzésre valahol a nagyon rühellem és a kifejezetten élvezem között helyezkedett el úgy, hogy mindkettőből volt benne egy kicsi.

SZÁMLÁLÓ 21064km

Nem Félünk a Félmaratontól. Nem esz meg, csak megkóstol...

Nagyszerű élmény volt a szerdai közös szülinapi futás. Én reggel 5kor keltem, 7től fél11-ig tanítottam, pont ott az Árpád hídnál, így nem volt erőm izgulni a futás miatt. Nem voltam nagyon felkészülve. (Nem szokásom, úgy tűnik). 11-re beestem az Atlétikai Centrumba, ahol Pali már teljes díszben, indulásra készen várt, Marci meg előkészült a frissítésekkel. Adtam magamnak időt öltözködni, kellet egy kis befelé fordulás. Mire felöltöztem, Pali már túl volt az első körön és mikor kiléptem, már irdatlanul szakadt a hó, az a pici szemcsés jeges, én pedig sapka  és kesztyű nélkül csak úgy 'á la nature' nyomtam, szóval az első köröm alatt szinte csukott szemmel botorkáltam, arcbőrömet szurkálták a jégdarabok, és a hajam is befagyott. :) Megvolt az alaphangulat. Muszáj megemlítenem, hogy az első kör alatt már leesett a ragasztásom, amit a véres kidörzsölődés ellen eszközöltem, szóval be kellett szaladnom lecserélni. Ittam pár kortyot, és mentem a második körre, aminek az első két percében leizzadtam az új ragasztást, végig húzogattam, igazgattam magam, ez nagyon kizökkentett, szóval a második kör szar volt, és eldöntöttem, hogy leszarom az egészet, legfeljebb nyoma lesz a futásnak. Ittam, magamhoz vettem egy csokit és mondtam Marcinak, hogy a maradék kettőt egybe csinálom, nem kell frissíteni, visszafordulok 5,2-nél, így biztos nem adom föl és legalább Palit is látom. Megörültem a saját hülye és vakmerő tervemnek, letéptem a maradék ragasztást, és nyomtam neki mint állat, végül is volt nálam egy csoki. Tökre fájt, de nem bántam, az uccsó körben kétszer is találkoztam Palival. Szuper volt, láttam, hogy ügyes, mosolyog, megörültünk egymásnak, hülye karlendítésekkel és hajlongásokkal üdvözöltük egymást, jó érzés volt. Beérkezve azért éreztem, hogy durván véresre dörzsölt a szar melltartóm, és a szarrá szakadt nadrágom, de nem vette el az örömöm. Palinak már csak két köre volt, megvártam és frissítettem, de láttam, hogy iszonyú szuperül megy, mosolyog, még ha fáradt is. Nagyon pozitív élmény volt, büszke voltam magunkra. Az volt csak a célom, hogy 2:30 alatt beérjek a hóban-fagyban, hogy tuti legyen, hogy áprilisban ennél gyorsabban megyek majd. Sajnos a dörzsölős, ragasztgatós történet miatt 2:36 lett a vége, de ez nem számít. Csütörtökön megvettem életem első elképesztően fantasztikus téli futógatyáját, (eddig Pali 20 éves agyonhasznált gatyáját hordtam) és új melltartót is veszek a héten. A nagy félmaraton farkas csak megkóstolt, de nem evett meg, nagyon boldog vagyok. Mindenkinek ilyen szuper élményeket kívánok a maradék télre. :)

SZÁMLÁLÓ 21048km

Not that EASY LIKE SUNDAY MORNING

Volt egy rövid ötöském múlt vasárnap, a nagy szigetfutást megelőzően. Hétfő óta nem bírtam rávenni magam a mozgásra, vasárnap Pali látta rajtam már, hogy szétvet az ideg, de mégsem indulok. Elővette hát csavaros és kétértelmű mondatkáit, melyek kedvesen próbáltak abba az irányba lökdösni, hogy menjek ki egy kicsit mozogni. Na, ettől olyan kurva ideges lettem, hogy nagy, indulatos mozdulatokkal, csapkodva felvettem a cuccom, becsaptam az ajtót és kitűztem az erdőbe. Havas, jeges, sehol senki, nyomtam neki, szídkozódtam, bőgtem, haragudtam a világra meg Palira, és egyszer csak 3 kilométernél pukk, mintha elvágták volna, kidurrant a méregzsák. Mosolyogtam, és hálás voltam Palinak a finom (és rizikóval bevállalt) pöccintgetésekért. Valószínűleg a stressztől nem láttam magam, ő meg igen, mindenesetre megint megállapítom, hogy a futás még soha nem tett rosszat. Még akkor sem, ha indulatból mentem el. Tanulságos sztori.

SZÁMLÁLÓ 21027km

41@42 után is van élet

A tegnap esti intenzív tollas után (azt nem mondom hogy minden labdát elértem, amit szoktam) már nem is hangzik olyan hülyén a mai örömkocogás. Kifejezetten jól esett egy lightos kis futás, azzal a tudattal, hogy "Igen, megcsináltam!" Ami a legjobb, hogy kiégésnek nyoma sincs, várom a további kihívásokat, és semmilyen gyorsulási tervem nincs, aminek meg kéne felelni. Ez a felkészülés is azért lett ilyen jó, mert nem magamra erőltettem valamit kívülről, hanem nyomtam ahogy tellett tőlem, és megnéztem, mi jön ki belőle.
Visszafelé még egy goebbelsi óriásplakátot is sikerült megrongálnom, ami tiszta haszon.

SZÁMLÁLÓ 21022km

Az apai-anyai nem elég

Fél éves kőkemény felkészülés előzte meg a tegnapi menetet. 1100 km és sok-sok óra edzés. Mélyről kezdődött, sokáig tartott, míg az első pozitív jelek jöttek, de a végén meghozta a gyümölcsét.
A bő két héttel ezelőtti 30-as vízválasztónak bizonyult. Akkor elrontottam az elejét, és lassabb tempóval kezdtem, mint ami kényelmes lett volna. Nyilván ebben volt önbizalomhiány, és rossz élmények is - évekig folyton rosszul lettem, ha túlságosan magas pulzussal nyomtam. Most viszont - az ésszerűség határain belül - kockáztattam.
Kifejezetten jó mentális és fizikai állapotban indultam, nem fájt semmi, és nem nyomasztottam halálra magam felesleges elvárásokkal. Tudtam hogy fog menni, és hogy jobban is fog menni mint tavaly, legfeljebb belassulok, vagy szenvedős lesz egy kicsit, de felkészültem rá. Ráadásul önzetlen segítségünk is akadt (aki, minthogy ZsóFIKA is futott, kettőnket frissített végig).
A rajt előtt szakadni kezdett a hó, már csak röhögni tudtam rajta. Elindultam gondosan kikalkulált tempómban, de úgy, hogy meglegyen az a bizonyos "a világból is kifutok ezzel a sebességgel" érzés. A hó csak annyiban zavart, hogy a pofámba fújta a szél, nem tudom hogyan, de az egész körön keresztül. Azt gondoltam volna, időnként hátulról fúj. Én, a kis naiv. A latyak sem volt vészes, még ha nem is tapadt annyira a futópálya, mint szokott, akkor sem volt vészes a csúszás-faktor. Az első kör 34, a második 32 perces lett, ami megfelelt az előzetes elvárásaimnak (segítőnknek 32 perces köröket ígértem). Futás közben persze fogalmam sem volt, milyen tempóban megyek, csak saját magamra figyeltem, és nem kérdeztem, hogy haladok.
A harmadik körre elállt a hó, és igen tisztességes futóidő lett, 1-2 fokkal, felhőkkel. Nem nagyon gondolkoztam, befelé figyeltem, és koncentráltam, hogy se túl gyorsan, se túl lassan... Kicsit hamar köszöntött be a fásultság, már nem éreztem magam kifejezetten frissnek, pedig még nagyon sok volt vissza. Kicsit aggódtam, de nem esett nehezemre tartani a lépésszámot. Mint utólag kiderült, a harmadik kört 32, a negyediket 31 perccel abszolváltam.
A féltáv lelkileg jót tett, sokat számított, hogy már kifelé megyek a távból. Kicsit felélénkültem, ami a 30 perces köridőn is látszik, ráadásul a kör végén találkoztam ZsóFIKÁval is. A hatodik viszont nehéz volt, nagyon. Rohadtul fáradt, merev voltam már, és még csak 30-nál jártam. Éreztem, hogy van még energia, de kemény munka volt tartani a sebességet, miközben egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy nem lesz ebből nagy lelassulás. Ha tudom, hogy 6 perccel jobbat mentem a 6 körön, mint legutóbb edzésen, biztos jobban értem a fáradtságot. Küzdöttem, 31 perccel ez is megvolt.
Mikor elkeztem a hetediket, az járt a fejemben, hogy fél éve tulajdonképpen a következő két körre gyúrok. Nehogy már elszúrjam! Küzdelem nélkül biztos nem hagyom magam! Lelkileg is jól esett, hogy végre túl vagyok a leghosszabb edzésen, most már nincs türelemjáték, ami van azt felélhetem. Találkoztam ismét ZsóFIKÁval, a befutója előtt 200 méterrel, láttam hogy jól van, ennek is örültem. Jól voltam, bár mindenem fájt, és akkor Csubi jött és ráadta. 28 perc.
A vége már csak jutalomjáték. Az utolsó morzsákat égettem, de akkor sem lassítottam. Kikerültem a mászkáló kisgyereket, beszívtam az olaszok cigarettafüstjét, és leelőztem a harcos kedvű futótársat. Ez utóbbi már nagyon nem esett jól, mivel begyorsított amikor melléértem, muszáj volt megnyújtani a lépteimet. 40-nél már nem olyan jó poén, kicsit szétesett a ritmusom, feleslegesen felment a pulzus. Valahogy összerendeztem magam. Az utolsó km tartogatta a megzuhanást: elfogytam, szétestem, pár száz méterre muszáj volt lassítanom, és magamba diktálnom a maradék Gatorade-et. Felálltam belőle, és az utolsó pár száz métert a végig megtartott tempóban tettem meg. 30 perc így is megvolt, a vége 4.08, amivel tökéletesen elégedett vagyok. Előzetesen 4.15 köré vártam magam, úgyhogy azóta is nagyon örülök neki.
Megállapíthatom, hogy hosszú utat tettem meg egy év alatt. Megfogadtam, hogy addig futok, amíg jobban nem leszek. Van még munka vele, de kezdetnek nem rossz.

SZÁMLÁLÓ 21012km

A bosszú

Ősszel sok borsot törtek az orrom alá a vaddisznók. Tegnap végre elérkezett a visszavágás ideje, amikor is a szakács tört sok borsot a vaddisznó karamellizált hagymás-vörösboros körtés gerincére. Ma ezeket a kalóriákat égettem el a maraton előtti utolsó edzésen.
Az mondjuk nem olyan jó, hogy negyedik napja fáj a fejem és a nyakam-vállam tiszta görcs, de egyébként állok a megmérettetés elébe.

SZÁMLÁLÓ 20970km

Runners not dead

Enyhe másnaposságot és posztfesztivalitiszt futottam ki ma a tegnapi Exploited után. Hetek óta nem jártam az erdőben, úgyhogy a híg csúszós sár ellenére is nagyon örültem neki.
Szemerkélő eső, 2 fok, ideális egy szombat délelőtti átmozgatáshoz.

SZÁMLÁLÓ 20963km