Nagyszerű élmény volt a szerdai közös szülinapi futás. Én reggel 5kor keltem, 7től fél11-ig tanítottam, pont ott az Árpád hídnál, így nem volt erőm izgulni a futás miatt. Nem voltam nagyon felkészülve. (Nem szokásom, úgy tűnik). 11-re beestem az Atlétikai Centrumba, ahol Pali már teljes díszben, indulásra készen várt, Marci meg előkészült a frissítésekkel. Adtam magamnak időt öltözködni, kellet egy kis befelé fordulás. Mire felöltöztem, Pali már túl volt az első körön és mikor kiléptem, már irdatlanul szakadt a hó, az a pici szemcsés jeges, én pedig sapka és kesztyű nélkül csak úgy 'á la nature' nyomtam, szóval az első köröm alatt szinte csukott szemmel botorkáltam, arcbőrömet szurkálták a jégdarabok, és a hajam is befagyott. :) Megvolt az alaphangulat. Muszáj megemlítenem, hogy az első kör alatt már leesett a ragasztásom, amit a véres kidörzsölődés ellen eszközöltem, szóval be kellett szaladnom lecserélni. Ittam pár kortyot, és mentem a második körre, aminek az első két percében leizzadtam az új ragasztást, végig húzogattam, igazgattam magam, ez nagyon kizökkentett, szóval a második kör szar volt, és eldöntöttem, hogy leszarom az egészet, legfeljebb nyoma lesz a futásnak. Ittam, magamhoz vettem egy csokit és mondtam Marcinak, hogy a maradék kettőt egybe csinálom, nem kell frissíteni, visszafordulok 5,2-nél, így biztos nem adom föl és legalább Palit is látom. Megörültem a saját hülye és vakmerő tervemnek, letéptem a maradék ragasztást, és nyomtam neki mint állat, végül is volt nálam egy csoki. Tökre fájt, de nem bántam, az uccsó körben kétszer is találkoztam Palival. Szuper volt, láttam, hogy ügyes, mosolyog, megörültünk egymásnak, hülye karlendítésekkel és hajlongásokkal üdvözöltük egymást, jó érzés volt. Beérkezve azért éreztem, hogy durván véresre dörzsölt a szar melltartóm, és a szarrá szakadt nadrágom, de nem vette el az örömöm. Palinak már csak két köre volt, megvártam és frissítettem, de láttam, hogy iszonyú szuperül megy, mosolyog, még ha fáradt is. Nagyon pozitív élmény volt, büszke voltam magunkra. Az volt csak a célom, hogy 2:30 alatt beérjek a hóban-fagyban, hogy tuti legyen, hogy áprilisban ennél gyorsabban megyek majd. Sajnos a dörzsölős, ragasztgatós történet miatt 2:36 lett a vége, de ez nem számít. Csütörtökön megvettem életem első elképesztően fantasztikus téli futógatyáját, (eddig Pali 20 éves agyonhasznált gatyáját hordtam) és új melltartót is veszek a héten. A nagy félmaraton farkas csak megkóstolt, de nem evett meg, nagyon boldog vagyok. Mindenkinek ilyen szuper élményeket kívánok a maradék télre. :)
SZÁMLÁLÓ 21048km
SZÁMLÁLÓ 21048km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése