És most kivételesen nem ironizálok. Reggel, mikor felkeltem (a megelőző 36 órából 30-at alvással töltöttem, asszem kicsit nehéz hét volt), és kinéztem az ablakon, friss, már éppen latyakká olvadó havat láttam. Mondanom sem kell, ez nem növelte a kedvem az edzéshez, lelki szemeimmel már láttam magam a bokáig érő dzsuvában. De meglepetésemre nem ez történt. Kiválóan tapadó, letaposott hó fogadott, amikor beértem az erdőbe, nagyszerűen futható, ízületsimogató terep, gyönyörű táj. A szokásos kutyás-gyerekes tébolydát persze hozzá kell számolni, még egy hógolyót is kaptam, a kiscsávó valahogy nem vette észre, hogy 1,3 méterre előtte futok éppen el.
Rettenetes fáradtsággal küzdöttem, alig éltem, de szerencsére egyetlen indok sem szólt amellett, hogy ma hajtanom kellene. Úgyhogy békésen és tompán totyogtam végig a távomat.
Már visszaértem a faluba, amikor egy vidám, meglehetősen részeg biztonsági őr külsejű egyén mellett mentem el. Lelkesen javasolta, hogy inkább szánkózzak. Mikor kissé távolabb értem, még tisztán hallottam, hogy maga elé mormogja: "Tiszára hülye vagy bazmeg..." Ezek szerint már kifelé is látszik...
SZÁMLÁLÓ 21178km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése