Volt egy rövid ötöském múlt vasárnap, a nagy szigetfutást megelőzően. Hétfő óta nem bírtam rávenni magam a mozgásra, vasárnap Pali látta rajtam már, hogy szétvet az ideg, de mégsem indulok. Elővette hát csavaros és kétértelmű mondatkáit, melyek kedvesen próbáltak abba az irányba lökdösni, hogy menjek ki egy kicsit mozogni. Na, ettől olyan kurva ideges lettem, hogy nagy, indulatos mozdulatokkal, csapkodva felvettem a cuccom, becsaptam az ajtót és kitűztem az erdőbe. Havas, jeges, sehol senki, nyomtam neki, szídkozódtam, bőgtem, haragudtam a világra meg Palira, és egyszer csak 3 kilométernél pukk, mintha elvágták volna, kidurrant a méregzsák. Mosolyogtam, és hálás voltam Palinak a finom (és rizikóval bevállalt) pöccintgetésekért. Valószínűleg a stressztől nem láttam magam, ő meg igen, mindenesetre megint megállapítom, hogy a futás még soha nem tett rosszat. Még akkor sem, ha indulatból mentem el. Tanulságos sztori.
SZÁMLÁLÓ 21027km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése