2018. február 8., csütörtök

Az apai-anyai nem elég

Fél éves kőkemény felkészülés előzte meg a tegnapi menetet. 1100 km és sok-sok óra edzés. Mélyről kezdődött, sokáig tartott, míg az első pozitív jelek jöttek, de a végén meghozta a gyümölcsét.
A bő két héttel ezelőtti 30-as vízválasztónak bizonyult. Akkor elrontottam az elejét, és lassabb tempóval kezdtem, mint ami kényelmes lett volna. Nyilván ebben volt önbizalomhiány, és rossz élmények is - évekig folyton rosszul lettem, ha túlságosan magas pulzussal nyomtam. Most viszont - az ésszerűség határain belül - kockáztattam.
Kifejezetten jó mentális és fizikai állapotban indultam, nem fájt semmi, és nem nyomasztottam halálra magam felesleges elvárásokkal. Tudtam hogy fog menni, és hogy jobban is fog menni mint tavaly, legfeljebb belassulok, vagy szenvedős lesz egy kicsit, de felkészültem rá. Ráadásul önzetlen segítségünk is akadt (aki, minthogy ZsóFIKA is futott, kettőnket frissített végig).
A rajt előtt szakadni kezdett a hó, már csak röhögni tudtam rajta. Elindultam gondosan kikalkulált tempómban, de úgy, hogy meglegyen az a bizonyos "a világból is kifutok ezzel a sebességgel" érzés. A hó csak annyiban zavart, hogy a pofámba fújta a szél, nem tudom hogyan, de az egész körön keresztül. Azt gondoltam volna, időnként hátulról fúj. Én, a kis naiv. A latyak sem volt vészes, még ha nem is tapadt annyira a futópálya, mint szokott, akkor sem volt vészes a csúszás-faktor. Az első kör 34, a második 32 perces lett, ami megfelelt az előzetes elvárásaimnak (segítőnknek 32 perces köröket ígértem). Futás közben persze fogalmam sem volt, milyen tempóban megyek, csak saját magamra figyeltem, és nem kérdeztem, hogy haladok.
A harmadik körre elállt a hó, és igen tisztességes futóidő lett, 1-2 fokkal, felhőkkel. Nem nagyon gondolkoztam, befelé figyeltem, és koncentráltam, hogy se túl gyorsan, se túl lassan... Kicsit hamar köszöntött be a fásultság, már nem éreztem magam kifejezetten frissnek, pedig még nagyon sok volt vissza. Kicsit aggódtam, de nem esett nehezemre tartani a lépésszámot. Mint utólag kiderült, a harmadik kört 32, a negyediket 31 perccel abszolváltam.
A féltáv lelkileg jót tett, sokat számított, hogy már kifelé megyek a távból. Kicsit felélénkültem, ami a 30 perces köridőn is látszik, ráadásul a kör végén találkoztam ZsóFIKÁval is. A hatodik viszont nehéz volt, nagyon. Rohadtul fáradt, merev voltam már, és még csak 30-nál jártam. Éreztem, hogy van még energia, de kemény munka volt tartani a sebességet, miközben egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy nem lesz ebből nagy lelassulás. Ha tudom, hogy 6 perccel jobbat mentem a 6 körön, mint legutóbb edzésen, biztos jobban értem a fáradtságot. Küzdöttem, 31 perccel ez is megvolt.
Mikor elkeztem a hetediket, az járt a fejemben, hogy fél éve tulajdonképpen a következő két körre gyúrok. Nehogy már elszúrjam! Küzdelem nélkül biztos nem hagyom magam! Lelkileg is jól esett, hogy végre túl vagyok a leghosszabb edzésen, most már nincs türelemjáték, ami van azt felélhetem. Találkoztam ismét ZsóFIKÁval, a befutója előtt 200 méterrel, láttam hogy jól van, ennek is örültem. Jól voltam, bár mindenem fájt, és akkor Csubi jött és ráadta. 28 perc.
A vége már csak jutalomjáték. Az utolsó morzsákat égettem, de akkor sem lassítottam. Kikerültem a mászkáló kisgyereket, beszívtam az olaszok cigarettafüstjét, és leelőztem a harcos kedvű futótársat. Ez utóbbi már nagyon nem esett jól, mivel begyorsított amikor melléértem, muszáj volt megnyújtani a lépteimet. 40-nél már nem olyan jó poén, kicsit szétesett a ritmusom, feleslegesen felment a pulzus. Valahogy összerendeztem magam. Az utolsó km tartogatta a megzuhanást: elfogytam, szétestem, pár száz méterre muszáj volt lassítanom, és magamba diktálnom a maradék Gatorade-et. Felálltam belőle, és az utolsó pár száz métert a végig megtartott tempóban tettem meg. 30 perc így is megvolt, a vége 4.08, amivel tökéletesen elégedett vagyok. Előzetesen 4.15 köré vártam magam, úgyhogy azóta is nagyon örülök neki.
Megállapíthatom, hogy hosszú utat tettem meg egy év alatt. Megfogadtam, hogy addig futok, amíg jobban nem leszek. Van még munka vele, de kezdetnek nem rossz.

SZÁMLÁLÓ 21012km

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése