A rosszullét a második kilométeren kapott el. Utoljára a lidingöi hepaj végén tette tiszteletét, azóta fokról fokra, miliméterről miliméterre próbáltam visszaszerezni a kontrollt szervezetem felett. Fogcsikorgató, egyáltalán nem felemelő, rettenetes küzdelem volt. Most kezdhetem előről.
Kicsit sírdogáltam, miközben lábon hordtam ki a pajzsmirigyes-pörgős-pánikos rettenetet. A lábamból úgy kiesett az erő, hogy attól féltem, nem tart meg. Azzal próbáltam vigasztalni magam, hogy már csak 23 km van hátra, de úgy látszik, nem volt elég hatékony.
Csak az tartott vissza attól hogy hazasétáljak, hogy elképzeltem utána a délutánomat. Így sem lesz könnyű, hogy végigtoltam.
Erre mondják, hogy nem volt benne köszönet.
25.3 km 2.53
SZÁMLÁLÓ 23567 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése