Full of broken thoughts I cannot repair

A rettenetes éjszaka hidegrázása, gyomorégése, hányingere, folyamatos pánikja és pár perces alváskái egy becsületes reggeli hasmenésben kulminálódtak. Miközben a WC-n ültem, bevillant, milyen szép szimbolikája van a dolognak, tökéletes utalás mennyire fos volt ez az év.
Nem legépeszűbb döntésem volt, de kocsonyalábakon, tántorogva, szédelegve akkor is elmentem csoszogni egy 10-est, alig 10 perccel mentem rosszabbat mint tegnap, de örülök hogy végigértem. Csak hogy szar életem legszarabb éve úgy végződjön, amilyen minden egyes napja volt: eszeveszett, lehetetlen, és láthatatlan küzdelem a nagy büdös semmiért.

"Tried to kill it all away
But I remember everything"

SZÁMLÁLÓ 27170 km

Itt a tavasz

De ki nem szarja le?
Ma kifejezetten a jó időre hajtottam, jobbat.is mentem kicsivel mint mostanában, de azt hittem egy kicsit gyorsabb vagyok. Viszont kifejezetten könnyedén toltam az 5.12-es ezreket, a sokkterápia kezdi éreztetni a hatását, sajnos az izmokat több idő lesz újraépíteni hogy megint ki tudjam hajtani magam.

SZÁMLÁLÓ 27160 km

Hosszú-hegy

A sok zabálás és a sok emberi interakció után különösen jól esett a fagyos, napsütötte Pilis csendje.
SZÁMLÁLÓ 27150 km

"Ez tényleg fáj..."

De mivel a szervezetem kezd hozzászokni a nagyobb terheléshez, már nem eléggé. Ez sajnos azt jelenti, hogy már nem fáj annyira hogy ne tudjak gondolkodni közben.
Már a második kilométeren éreztem hogy így fáradtan ezt a tempót nem fogom tudni tartani. Ezt jelnek tekintettem, hogy most gyorsíthatok. És pontosan ezt tettem. És végigértem vele.

SZÁMLÁLÓ 27138 km

Csapjuk szét magunkat

Azt nem mondom hogy látszik az időmön az erőfeszítés mert egy darab szar vagyok megint, de így is kb 10 másodperccel futok jobb ezreket mint igazából tudnék, hogy legyen benne egy kis kihívás.
Két hajtós kis edzés után meredek volt bevállalni egy hosszabbat, úgy 7 körül az izmaim el is kezdtek önálló és lassú életet élni, és furcsán mozogni. Ez volt a jel, hogy gyorsítsak. Nem meglepő, de sikerült kihajtanom magam mint atom.
Muszáj volt, valahogy ki kell eresztenem a gőzt, a dühnek és a keserűségnek legalább egy részét amit elcseszett életem iránt érzek.

SZÁMLÁLÓ 27128 km

Bejgli tötyögés

Karácsony másnapját én is mozgásra bírtam magam. Az eredeti terv egy kis síroller lett volna, de mivel minden le volt fagyva és a lábaim egyfolytában szetcsúsztak, hamar feladtam. Utána irány az erdő. Jó volt, szép volt csak nagyon lassú. Iszonyatosan lassú.
SZÁMLÁLÓ 27116 km

Karácsony második napja van

Köszönt és minden jót kíván,
A második edzést is odabasztam ám.

Küzdelmes volt persze, ez kivételesen egy olyan sport amihez kalóriák kellenek, azok meg még annyira nincsenek. Persze dühből is lehet futni, csak úgy nem jutsz messzire. Ha viszont taktikusan a végére tartogatod, 170-180-as pulzust is játszva el lehet érni.

SZÁMLÁLÓ 27103 km

Uram, nem vagyok méltó

Ja, pont leszarom én a méltót.
HAJLANDÓ nem vagyok.
Nem vagyok hajlandó lent maradni, még akkor se, ha 18-adszor baszol a földhöz csak az idén, és kilencet kell számolni rám. Akkor szépen felállok, leporolom magam, és beintek neked.
Akkor sem vagyok hajlandó lent maradni, ha az első lépéstől kezdve kuporgatnom kell nyomorult kis energiáimat, amit a több napos hányás meghagyott, csak hogy végigérjek ezen a 10 km-en. Sőt, az utolsó 4-en gyorsítok és a végén még egyszer beintek. Az lehet hogy nem voltam gyors, de én nyertem. Megint.
Engem nem a te bölcseid, tutimegmondóid, csillagaid, megváltóid, hazug ünnepeid vezetnek.

This is MY life and it is ending one minute at a time.

(Szép karácsony ünnepére)

SZÁMLÁLÓ 27093 km

Szabadság

Egy egész napos vezetés útán jól esett kiszabadulni.
SZÁMLÁLÓ 27083 km

Mellékhatások

Az első pár még egész tisztességesen ment, aztán a lábaim rogyadozni kezdtek. Először azt hittem, a keddi huszáros kis vágtát érzem még mindig, de valahogy elszállt az erő, és kénytelen voltam rájönni, ez bizony a megemelt gyógyszeradag. Az akaraterő diadala, hogy összekaptam magam, és tisztességesen befejeztem, de nem esett túl jól, és a tempót azt hagyjuk is. Sajnos így a kétségbeesésnek még sokkal könnyebb dolga volt hogy utolérjen.
Délutánra valami istentelen fáradtság jelentkezett, és amikor kávéval próbáltam enyhíteni rajta, az első kortynál kis híján elhánytam magam. A legfurcsább dolog még tegnap délután kezdődött: fáztam. Eleinte nem is tudtam mi ez, mert már teljesen elfelejtettem.
Egyelőre a szokásos forgatókönyv szerint halad a dolog: hatni nem hat, az utolsó többé-kevésbé működő dolgot az életemben viszont már elbaszta. Nem bízom túlságosan a remek folytatásban.

SZÁMLÁLÓ 27066 km

Algernon #n

Futás a kétségbeesés elől. Sajnos a kétségbeesés gyorsabb mint az én kis 5.10-es ezreim, bármennyire is kicsináltam magam.

SZÁMLÁLÓ 27057 km

Gödör

A hétvégi hosszú, nagyon kínlódósra sikeredett. Értem én, hogy a fővárosiaknak bejön ez a szar, de engem kicsit lenyom. Bazira nem ment, a karom is fáradt volt, így már az elejétől fogva belelépéses-párosbotozással mentem. Félúton elhagytam a botom hegyét is. 

SZÁMLÁLÓ 27048 km

Erőlködés

Kicsit erőltettem ma, a továbblépéshez szükségem van a 10+-os futásokra. Nem volt szerencsés persze, hogy két hajtósabb alkalom után került erre sor, de akkor is be akartam gyűjteni a kilométereket.
Nem ment jól, de letoltam kicsit lassabban mint a mostaniak. Majdnem 13 lett  a vége.

SZÁMLÁLÓ 27028 km

Macondo

Lassan egy hete esik, minden svéd depressziós. Én nagyon élvezem.
Ma csak az érzelmi hullámokkal kellett birkózni, de végül rávettem magam egy edzésre. Kicsit hosszabbat terveztem, de végül 10 lett belőle, a felénél kicsit eléheztem, de végül sikerült úrrá lenni rajta. Érdekes az új tempóm.

SZÁMLÁLÓ 27016 km

Atléta edzés a gyerekkel

Péntek délután a gyerek atlétikaegyzésére meghívták a szülőket is. A gyerek kérésére és a kíváncsiságom kielégitése miatt, elmentem. Olyan volt, mint egy atlétikai témájú tesióra. Summázom a tapasztalatom:
- lehet jól, szerthetően csinálni
- megértettem, miért szereti a gyerek
- kurva jó reakcióidőm van és jó vagyok rövidtávon
- volt egy kis gimnaszika is. Olyen voltam, mint Neo: "tudok cigánykerekezni"
Nem hajtottak szét, de szuper élmény volt.

Kétszer hat aki gyorsan hat

Vadiúj méreg. Még barátkozom a gondolattal hogy egy méreg akár még hathat is. Elkiabálni sem akarom a töméntelen Virágot Algetnonnak eset után. De most már a második nap történik valami. Nem szoktam bedőlni a placebó hatásoknak, egyértelműen elviselhetőbb az alapállapot, a futás pedig mérhetővé is teszi a dolgokat. Az eredmény 5.15-ös ezrek terepen, sárban, és semmivel sem magasabb pulzussal, kimondottan könnyedén. Az utolsó 3 km 5 percen belül.

SZÁMLÁLÓ 27006 km

Régi ismerősök

Az első régi kedves ismerős dr Robotpilóta volt, nekem csak a jegeket kellett figyelnem, ő meg elnavigált úgy 4 km-ig. Ekkor dr Kamikaze kaparintotta meg a botkormányt, miután az éjsötét kétségbeesés valami egészen új dimenziója szakadt rám egyik pillanatról a másikra. Nyögve, szitkozódva, zokogva próbáltam elfutni előle, sikertelenül. Még a fogam is vicsorgattam, pedig úgy még rondább vagyok.

SZÁMLÁLÓ 26997 km

Ma

Kicsit macskásak voltak az izmaim reggel, de az mint tudjuk jutalom. A fáradtság ellenére hoztam a tegnapi tempót, de csak a biztonságos 10-en.
Csodálatos idő, 2 fok szemerkélő esővel, a kedvencem, a karlstad-iak is megirigyelhetik.
Ami most már tendencia, hogy nagyon magas pulzussal futok, 150-155 általában, a korábbi 140-145-höz képest. Gondolom majd visszamegy, egyáltalán annak is örülnöm kell hogy nem leszek tőle rosszul.

SZÁMLÁLÓ 26988 km

Tegnap

A 10 lassan de biztosan megint az enyém, úgyhogy emeltem a tétet 2-vel. A kísérlet sikeres lett, végig bírtam az új típusú futómozgásommal is, amiből nem engedek, nem fogok csoszogni többet. Több erő kell hozzá, az biztos, de egy bizonyos sebesség felett jócskán megtérül. 5.30-as ezreken belül voltam, így néha már kezdett kényelmes lenni az új technika.

SZÁMLÁLÓ 26978 km

Hámozott sarok

Borzasztó nehéz volt elindulni, pedig tudtam minél később indulok neki, annál stresszesebb lesz, mikor hazaérek. Pont így  is lett, volt negyed órám tusolni, átöltözni, enni, mielőtt a gyereket edzésre vittem.
Kint szemerkélő eső, néhány fok, pont, ahogy nem szeretem. Viszont egy óra után elállt, sőt még ki is sütött. A sífutócipőben mentem, hogy szokja a sarkam, mert eddig mindig föltörte. Ez nem lett másként ma sem, így az utolsó 5 kicsit szenvedős lett. Hogy lesz ebből 90, magam sem tudom.
SZÁMLÁLÓ 26966 km

Ivan Gyenyiszovics egy napja

Felébredek hajnalban. Ezt nem nehéz: ugyan párnával a lábam közt alszom, hogy Pirit legalább egy kicsit enyhítsem, de így is kb fél perc amíg az egyik oldalamról a másikra fordulok, minden mozdulatra felébredek.
Korán kell indulnom, ilyenkor még álmosak a Zemberek, 7 előtt nem nagyon beszélnek, így meg tudok takarítani pár pánikrohamot. Persze vannak akik már ébren vannak és üvöltgetnek, ilyenkor behunyom a szemem és próbálok a max hangerővel dübörgő extrém metálra koncentrálni a fülemben. Nehéz, mert elég tudnom hogy valaki beszél a közelemben, és még behunyt szemmel is izzó veszélyforrásként érzem őket az intim szférámban.
Minden megálló nehéz, mert Zemberek szállnak fel, és alig tudom elviselni hogy Jönnek. Plusz bármelyik üvölthet és letelepedhet mellém, hiába választottam ki gondosan a legcsöndesebb helyet a metrón. Ha nagyon gáz van, és szakadni kezd rólam a víz, átmegyek egy másik kocsiba, ahol persze általában megismétlődik a jelenet, mint egy zarándok járom végig a szerelvényt.
Azért jó korán beérni, mert akkor néha 2 órát is tudok dolgozni. Persze néha egy-egy beszédes kedvű kolléga már korán megjelenik és betölti a teret, volt már rá példa hogy ekkor konkrétan elsírtam magam.
Legkésőbb 9 körül a kollégák könyörtelenül megjelennek, a munkaképesség és a koncentráció csak az első interruptig tart, ekkor az agyam eldob mindent, és onnantól kezdve mint egy picsa egy patriarchális társadalomban, csak készenlétben várom hogy rövid időnként akaratom ellenére megbasszanak.
Egy-egy beszélgetés és kooperáció után ki kell vonulnom a WCbe, ahol a nap előrehaladtával egyre hosszabb időket kell eltöltenem hogy egy kicsit egyedül és csöndben lehessek, és kibírjam a következő menetet.
Van persze, hogy a menekülés nem sikerül, az elég kellemetlen, szakad rólam a víz, minden izmom görcsbe rándul, és közben kedvesen mosolyogva próbálom követni amit a Zillető mond, kevés sikerrel. Megfigyeltem, hogy egy-egy random közbevetett jesz szerencsére gyakran elég, úgyis csak erre kellek, a Zillető csak beszélni akar, figyelni nem. Közben még 4 beszélgetés röpköd a fejem felett, és mindegyik külön basz széjjel.
Úgy 9 után 5 perccel kikristályosodik, hogy az egész elviselhetetlen, innentől csak számolom vissza a perceket, és fogalmam sincs hogy fogom kihúzni 3-ig. A Zemberek mindenhol üvöltenek: az asztaloknál, a folyosón, a konyhában, az étteremben, a liftben, és az úgynevezett csendes szobában, ahol elvileg nem szabad beszélni. Ezen kívül szürcsölnek, csámcsognak, hangosan dudorásznak, és bebasszák az ajtókat, hadd szóljon.
Ebédelni 1-2 körül jutok el általában farkaséhesen, mert eljátszom a furcsa gyereket aki későn szokott enni. Így általában sikerül elkerülni a no way kategóriába tartozó közös ebédeket. Egyébként mi ez a hájp a közös kajálással? A testi szükségleteimet a magam részéről szeretem egyedül elintézni, bevallom, szarni is egyedül szoktam. Ja, elfelejtettem, lehet közben beszélgetni! Mondjuk a szarás közben is lehetne, úgyhogy mégsem értem a dolgot.
Többórás elviselhetetlen szenvedés után, melynek minden egyes perce külön kihívást jelent, vége a munkának. Ekkor szembesülök vele, hogy még másfél óra pokol vár rám a tömegben, már mindenki él és virul, ébren van, tehát üvölt. Szinte hihetetlen, hogy az addig kiállt rettenet után a nap legkeményebb része következik. Ha valaki csak hozzám ér, akkorákat ugrom, hogy bebaszom a fejem valami kapaszkodóba. Ez egyébként segít, a Zemberek hülyének néznek és odébb húzódnak. Persze ez nem azt jelenti, hogy a hangerőből visszavennének.
Hazaérek valahogy. A kimerültségnek ez a foka már leírhatatlan, egy maraton után több kedvem van viháncolni. Ilyenkor szembe kell nézni a teljes és éjsötét depresszióval, most van alkalmam reflektálni a kilátástalan helyzetre, és arra, hogy fekve sem jobb a derekam, sőt. Füldugó kötelező, ekkorra már a legkisebb zaj is pánikot vált ki. Furcsa delíriumban vegetálok még egy kicsit, és pontosan tudom, hogy ezt a napot képtelenség lesz másnapra kipihenni. Eldőlök nevetségesen korán, kezdődik a vergődés hajnalig.
A hétvégék rosszabbak, ilyenkor lenne időm olyasmire, amit szeretnék csinálni, de szembesülnöm kell vele, hogy képtelen vagyok rá. Marad a szoba.
Tegnap 5 év után kis híján sikerült megismételni a hattyú halálát, egy perccel az ájulás előtt jutottam el a WCbe, már mindenem zsibbadt. Sajnos innen már nem volt felállás most először haza kellett mennem 11kor. Aludtam egész délután, de hiába.
És azért is elmentem ma csoszogni egyet. A Z betűsök közül csak a Zerdőt szeretem. Már ha véletlenül nem üvölt ott is valaki.


SZÁMLÁLÓ 26942 km

Betöltöttem a teret

Nyögtem.
Persze előbb óvatosan körülnéztem, nem hallja-e valaki.
Nem vadultam, a mai típusú derékfájás rossz emlékeket idéz, már az is elég abszurd hogy megfuttatom. Egy kényelmes utazósebességet vettem fel, egyébként nem is rosszat. De a felfelékkel továbbra is meggyűlik a bajom, nyomorult szervezetem nem kedveli a hirtelen változásokat. Úgyhogy az emelkedőkön nyögdécseltem cseppet. Nem is rossz trükk.
Mellesleg 2140 km-rel megvan az új éves rekord. Pár hónapja még nem így képzeltem.

SZÁMLÁLÓ 26933 km

Hearing you talk is a waste of silence

Mindig pozitív, ha gyorsabb vagyok mint amit érzek. Kicsit fáradtabb voltam az előző két totyogás után, könnyebbre akartam venni, de aztán egy pont ugyanolyan lett belőle mint tegnap.
A nirvána elérése most is elmaradt, mikor éppen egy kicsit ellazultam volna, mindig felbukkant két konkrétan teli torokból üvöltő bringás, aki már száz méterről is képes volt tönkretenni a jó érzést.
Boldog lennék, ha többé nem találkoznék a Zemberekkel. Utálom mindegyiket, külön-külön.

SZÁMLÁLÓ 26924 km