Az első pár még egész tisztességesen ment, aztán a lábaim rogyadozni kezdtek. Először azt hittem, a keddi huszáros kis vágtát érzem még mindig, de valahogy elszállt az erő, és kénytelen voltam rájönni, ez bizony a megemelt gyógyszeradag. Az akaraterő diadala, hogy összekaptam magam, és tisztességesen befejeztem, de nem esett túl jól, és a tempót azt hagyjuk is. Sajnos így a kétségbeesésnek még sokkal könnyebb dolga volt hogy utolérjen.
Délutánra valami istentelen fáradtság jelentkezett, és amikor kávéval próbáltam enyhíteni rajta, az első kortynál kis híján elhánytam magam. A legfurcsább dolog még tegnap délután kezdődött: fáztam. Eleinte nem is tudtam mi ez, mert már teljesen elfelejtettem.
Egyelőre a szokásos forgatókönyv szerint halad a dolog: hatni nem hat, az utolsó többé-kevésbé működő dolgot az életemben viszont már elbaszta. Nem bízom túlságosan a remek folytatásban.
SZÁMLÁLÓ 27066 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése