30-assal búcsúztattam a telet: azért a k***a anyját, most már menjen a francba. Merész dolog volt, így utólag már belátom, és nem is voltam végig könnyed és mosolygós, de ezzel most lépéselőnybe kerültem a maratoni felkészülésben.
A pálya a szerdaihoz képest úgy 836%-ot javult, tényleg teljesen elolvadt a rohadék, pár jeges folt nehezítette csak a dolgot, de ezeket simán kikacagtam. Mázli volt nagyon, hogy ilyen gyorsan sikerült megszabadulni a fehér szartól, mert hetekre megkeseríthette volna az életemet, ha azzal szórakoztatott volna, hogy éjjelente mindig visszafagy. Valószínűleg ez dobott fel annyira, hogy a hosszabb távot választottam; a sár sem volt vészes (csak néhány stratégiailag fontos ponton helyezett el sárcsapdákat a játékmester). Voltak nehéz pillanataim, mikor a 24 km helyett a 30-asra kanyarodtam, és az utolsó emelkedőkön is inkább már csak vonszoltam magam gyök 2-vel - lelassultam rendesen. A legutolsón aztán már kissé el is éheztem, de valahogy csak felevickéltem, és lefelé már egész rendben volt a dolog, néha futómozgást is sikerült imitálnom. Csak a fák változtak át állandóan kólásüvegekké, és a szembejövő emberek csokifigurákká. Szerencsére itthon volt mind a kettő.
Nem könnyítette meg a dolgot, hogy kissé alulöltöztem: sajnos hittem az előrejelzés 10-15°-jának. Mit mondjak, nem volt annyi. Ráadásul egészen különleges időjárási jelenséget is megfigyeltem: valószínűleg a domborzat is besegített, mert keresztül-kasul, néha 8-as alakban futva is mindig a pofámba kaptam a jóféle csípős kis szelet. (A KFKI-tól visszafelé volt egy kb. 1,5 km, ahol nem.)
Itthon ért a kellemes meglepetés, ami végleg meggyőzött arról, hogy jól döntöttem: még lelassulva is úgy 2.40 körül futottam a (majdnem) 30-at, pedig megesküdtem volna, hogy 3 óra is lesz a vége. Tudom, az idő nem számít, de mégiscsak jó érzés ez. A hét közi gyors edzések felbecsülhetetlenek!
SZÁMLÁLÓ 2907 km
Hmm... Indul a verseny a 3000. begyűjtéséért? Állok elébe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése