Csupa előnye van a dolognak: amíg elvagyunk edzeni, addig sem idegesítjük szeretteinket, és nem kell elviselniük tündibündi kis ajándékainkat sem. Mikor pedig jól kihajtottuk magunkat, és hazaértünk, esetleg még egy jó Pilsnert is elfogyasztottunk a fürdőkádban (csak példaként mondom), utána már biztosan nem fogjuk a hétköznapok mocsarában felgyülemlett stresszt annak a nyakába önteni, aki a legkevésbé sem tehet róla...
Szeretnék ezzel egy mozgalmat indítani!
Szóval sikerült újabb felest begyűjtenem. Nem gondoltam volna, de amitől a legjobban tartottam (tükörjég a pályán) azzal most egyáltalán nem kellett küzdenem. 70%-ban kellemesen letaposott hóban mehettem, amit nagyon szeretek, a maradék 30-ban kellett csak süppedős havat taposni. Ennek ellenére elmaradt a pályacsúcs-döntés...
Kissé aggódtam a 24 órás foci után még nem 100 %-os bokám és térdem miatt is; a frissen húzott fogam már csak hab volt a tortán. De szerencsére valahol nagyon mélyen megvan még a futóördög: 3 hét után már kifejezetten hiányzott egy kis szenvedés, és szerencsére nem elégedtem meg a rövidebb távval. Elfáradtam, de semmi komoly. Nagyon várom a tavaszi versenyeinket!
Egyelőre elég gáz a februárunk, de most visszatértem a pályára, és így a
SZÁMLÁLÓ 2800 km :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése