2011. március 3., csütörtök

My only friend, the ent

Ezzel még a adós maradtam a múlt hétről:
SZÁMLÁLÓ 5446 km
A hét elején egy réges-régi vágyam teljesült é eljutottam néhány napra síelni. Az eredeti terv az volt, hogy megyünk mindannyian és a gyerek is megtanul, de ahogy az már lenni szokott az indulás előtt belázasodott és napokig beteg volt. Így, hogy a befizetett szállás ne vesszen teljesen kárba én mentem egyedül. Nem volt túl izgalmas a dolog, mert a síelést mindig egy jó társaság dobja fel igazán. A beszélgetések a hosszú felvonózásokon és különösen jó tud lenni esténként összeülni egy sörre. Nos, ezeket most mind nélkülözi kellett. Cserébe viszont annyit síeltem, amennyit nem szégyelltem. Igazából csak a fizikai teljesítőképességem jelentette a határt, az pedig jócskán feszegetve lett. Így a futást egy kicsit hanyagoltam, de amint összeszedem magam megyek megint. Az északi szélesség 61º környékén, Dalarnában a norvég határ közelében voltam. A hely egyébként kb. 40 km-re van Sälentől, ahonnan a Vasa futás fog startolni a hétvégén. Már minden elő van készítve a 15.000 örültnek.
Egy jéggé fagyott entet is sikerült lencsevégre kapni: Volt nap, mikor márciushoz méltatlan idő volt:

1 megjegyzés:

  1. hú, micsoda képek. remek élmény lehetett. remélem azért volt olyan nap, amikor -20 °C felett volt a hőmérséklet...

    VálaszTörlés