Én is reggel mentem. Megjöttek a cuccok, így már semmi indokom nem maradt, hogy ne fussak. Igazából már hiányzott is, de végül nem esett annyira jól. Nem feltétlen a tempóval volt a baj, vagy a távval. Útközben inkább azon agyaltam, hogy Svennek sem lehetett egyszerű átállnia egy olyan országban a futásra, ahol jóval mostohább körülmények uralkodnak időjárásilag és mégis mindig felvette a három nadrágot és öt pulóvert és elment futni. Nem mintha én lettem volna az, akinek baja volt valaha is a budapesti időjárással, sőt sokszor kerestem a kihívást a havazásban, vagy esőben, de ez azért itt más. El voltam kényeztetve 26 évig.
Most csendesen esik az eső. Ez az amit 5-6 fokban még ellehet viselni, de futás közben szakadt a jég. Mintha tűvel szurkáltak volna, úgy fájt. Nem volt hosszú, de elég ahhoz, hogy rádöbbenjek, itt mások a fogalmak a futóidőről és hozzá kell szokjak, mert (ha nem is egész évben, de sokszor) lesz még ilyen. Mint a február végi zápor, olyan rövid lett a futásom is. Inkább út felderítés, ami amúgy mindenütt méteres sárral fogadott leginkább, de még ha rövid is, de futás...
Kb. 4,5 km volt a vége. Vittem magammal GPS-t is, de az nyilván félremért megint :)
SZÁMLÁLÓ 11888 km