Úgy gondoltam, hogy eljött az ideje a hosszabb futásoknak... Sajnos, az időzítés nem volt a tökéletes, de máshova nem tudtam volna beilleszteni, így maradt a szakadó havas eső. A táv első felével minden rendben volt. A fordítóm utáni rövid szakaszon - nem lévén bicikliút - az autóútra kényszerültem. De ez elég volt arra, hogy négyszer is tetőtől-talpig beborítsanak ezzel a szutyokkal. Az elsőnél a rutin hiánya meglátszódott és a fülem és a szemem is telement ezzel a sz...rral. Nem segített az sem, ha letértem az útról, mert akkor lábszárközépig süllyedtem el a hóban. Max. 2 km lehetett, de teljesen demoralizálódtam. 17-18 körül még úgy-ahogy tartottam magam, de aztán összeomlottam. Vánszorgás, kínlódás, szenvedés és az utolsó néhány száz méteren már séta is volt. Az egész a 2. maratonom befutójára emlékeztetett. Nem voltam valami felemelő látvány. Cserébe viszont olyan beteg lettem utána, hogy órákig csak hánytam, ill. kénytelen voltam ledőlni egy kicsit, hogy folytatni tudjam a napot.
SZÁMLÁLÓ:11722 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése