Sunne Löparfest 2014

  Egy véletlennek köszönhetően tudtam meg, hogy három év kihagyás után megrendezik a megye eddig egyetlen félmaratoni versenyét. Csak egy kicsit kellett átütemezni a hosszú edzéseket és már mehettem is. Mivel szabadnapos voltam könyörögnöm sem kellett, hogy elengedjenek. Apropó, még mindig nem tudom elengednek-e a maratonra, bár már januárban kértem rá szabit. 

  Az egész versenyen meglátszott, a három éves kihagyás és, hogy nem volt túl hirdetve. A több száz résztvevő helyett a - maratonfutókkal együtt - kb. 80-an lézengtünk a startnál. Persze ez a létszám egy mellékhelyiségre leosztva irtózatos tömegnek tűnt. Ahhoz képest, hogy a tervezetthez képest, jóval később indultunk, meglepően sok idő maradt a rajt előtt. Bemelegítés gyanánt egy kis fogócskával szolgáltak a gyerekek. Aztán nekilódultam. Elég erősre sikerült a kezdés, mondhatnám, hogy elfutottam, de ha körbejárjuk a problémát, akkor arra juthatunk, hogy egy tudatos döntés volt, hogy nem lassítottam le az első néhány száz méter után. Kíváncsi voltam, hogy menne-e: egy félmaraton 2 órán belül, mint régen... Ha nem, akkor kicsit szenvedősebb lesz a vége. Abban pedig jó vagyok, jól begyakoroltam az elmúlt hónapok alatt. 

  A pályán nem változtattak semmit. Ez azt jelentette, hogy 3 körös volt most is a verseny. Mire az ember feleszmélt, már a fordítónál is volt. Igazi változatosság volt az óriás köreim után. Sokat számoltam, tervezgettem közben, hiszen oly jól ment. Az első emelkedők sem fogtak meg nagyon, egészen 10-ig. Ott kezdtem érezni, hogy lelassítanak, de mindig vissza tudtam térni az eredeti ritmushoz. Ez így ment egészen 16-ig, mikor is a soron következő kis emelkedő után, már nem voltam olyan fickós és egyre tovább tartott, mire megtaláltam a korábbi tempót. Majd lassulni kezdtem, nem volt sok, de ahhoz elég, hogy búcsút mondjak az 1.55-ön belüli célba érkezésnek, amivel igazán elégedett lettem volna. 19-nél integető családom hatására, Csubi még tudott egy kicsit szerelni, így 1.56 lett a vége. Onnan, ahonnan én jövök, ennek is kell tudni örülni. Összességében egy nagyon jó kis verseny volt. A jelképes nevezési díj ellenére, még érmet is kaptunk, valamint most először tudtak normális választ adni a papírrajtszámok problematikájára és szövetből készítették el. Imádom. 

Jöjjön egy mosoly az első száz méter utánról:

SZÁMLÁLÓ 12765 km