Az eső csak nem akart elállni, így kénytelen voltam ebben elindulni, amit mondanom sem kell, hogy nem igazán szeretek. A hosszú körömet megfordítottam, gondolván ha az elején letudom az emelkedőket könnyebb lesz. Hát nem lett. Útközben találkoztam egy rakás öngyilkos csigával, amik - valamilyen megfontolás miatt - az út másik felét sokkal vonzóbbnak tartották.
Az úton változó intenzitással esett, néha el is állt, de végül 11 km-re teljesen szétáztam. Utána csak vártam, mikor jön a kalapácsos és tapos el engem is. 20 körül behúzódott a kézifék és onnantól a szokásos kálvária jött, annyi különbséggel, hogy a fejem nagyon tiszta maradt. Így volt időm gondolkodni, hiszen az utolsó hosszútól tettem függővé, hogy mit is csináljak a hónap végén. Végül meghoztam az egyetlen ésszerűnek tűnő döntést, mégpedig, hogy nem állok rajthoz. Lehet, hogy le tudnám futni, de, hogy nem élvezném az biztos. Az is biztos, hogy nagy halál lenne a vége és nem lennék büszke az eredményre. Feladni, pedig végképp nem szeretném. Szóval, ez marad. Majd máskor. Addig is, lehet, mosolygós félmaratonokat futni.
SZÁMLÁLÓ 12855 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése