Sokszor mondák már rám, hogy pesszimista vagyok, engem viszont az lep meg, mennyire rá tudok csodálkozni, hogy a valóság még mennyivel szarabb, mint elképzeltem. Ma váratlanul ismét megtapasztalhattam azt a csodálatos állapotot, amivel egy-két-három éve küszködöm. Nem is az elemekkel, vagy saját magammal harcolok ilyenkor, hanem a kémiával. Úgyhogy ismét remegő lábakkal, magas pulzussal, erőtlenül szédelegve csoszoghattam fel a hegyre. Nem számítottam rá, hogy ennyire nincs elmozdulás a két hónappal ezelőtthöz képest, a kiszolgáltatottság érzése a legszarabb.
Egy ilyen állapotot megmagyarázni nem lehet időváltozással, fáradtsággal, egyebekkel. Megpróbálom elfelejteni és tovább lépni, de remélem, csak egyszeri alkalom volt, mert így edzeni csak elvesz a zéró energiából, és nem ad; hosszú távon nem fenntartható.
SZÁMLÁLÓ 19111km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése