20 km-n át vártam, hogy a csütörtöki intenzív tollaslabda során agyongyötört izmaim legalább egy kicsit bemelegedjenek, és enyhüljön bennük a csikorgó izomláz. Utána már beletörődtem, hogy ma ez nem fog menni. 2 óra körül így is megvolt, de az biztos, hogy emlékezetes futás marad, és nem csak a cipőavatás miatt... Tudtam én, hogy nem vagyok normális, de ez most tényleg kurvára fájdalmas edzés volt.
Új cipőcském elég állat, persze ezt el is vártam tőle, mert ennyiért régebben két jó cipőt vehettem volna... Még jó hogy a varrások nem dörzsölték ki a lábam. Ja, de buta vagyok, hiszen azok nincsenek is benne!...
SZÁMLÁLÓ 19340km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése