2017. szeptember 29., péntek

Amúgy leszarom, ha hármas lesz

Megszámlálhatatlan kutya. A világon nincs ennyi. Tébolyult kutyasétáltató és hungaric walkingoló nők, akik egymás dögeit és combjait méregetik villámló szemekkel, és bárkin és bármin átgázolnak, hogy elérjék a Zent. 4 kiránduló osztály. Egy - valószínűleg fitnesszedző - csapat, akik tájfutó gyakorlaton vettek részt, mint kiderült, jegyre (egyiküktől származik a cím); csilivili felszerelésben felfelé már sétálnak, és nem köszönnek vissza. Azt hittem, péntek délelőtt nyugi van az erdőben...
Nem lettem ideges; hogy Douglas Adams-szel szóljak, csak futottam és visszafogtam magam.
Egyvalami nem voltam: gyors. Kicsit hosszabbat is terveztem, de úgy 18-nál a térdem mintha megint rakoncátlankodni akart volna, és annyit nem ért az egész, inkább óvatosságból hazafelé kanyarodtam. De még így is egy fokkal jobb volt ez az edzés, mint az elmúlt hetekben bármelyik futás, és a magam részéről a sok gyenge kettes után én örülök a hármasnak. Így is összejött 196 km ebben a hónapban, ennyit a blog fennállása óta sosem szorgoskodtam össze. Ráadásul elmondhatom, hogy hétszer annyi kilométert futottam, mint ahány órát aludni sikerült. 

SZÁMLÁLÓ 19566km

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése