No végre ezt is megértük: ropog a fű a talpam alatt.
Szép számú nyomoraim között mostanában kevés szó esett a derekamról. Úgy kell elképzelni, hogy van benne egy krónikus gyulladás fél éve, ami a bal oldalon a seggemig és piriig tart, és kiterjed elöl a combom tövénél lévő ízületre is a szokásos szaggató-feszítő-nyilalló-sugárzó fájdalommal. Ez azt jelenti, hogy a zokni és cipővétel csak ülve megy, a lábmosás a zuhany alatt igazi kihívás. Ahányszor megmozdulok éjjel, annyiszor ébredek fel, ma ez fél 3-kor végleges is lett, tehát volt időm bő óráig nyújtani és lazítani, hogy fel bírjak kelni. Nyilván az orvos illetve csontkovács természetes ötletnek tűnik, rögtön ki is próbálom, mihelyt ki tudok lépni a házból, vagy le tudok folytatni pánik nélkül egy telefonbeszélgetést.
Futok. Az életemért.
Hónapok óta az első agancsos szarvas integetett hajnalban egy ötszintes háztömb tövénél legelészve, majd Nyúl koma is megmutatta, hogyan is kellene megfutni azt az emelkedőt.
SZÁMLÁLÓ 26684 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése