Már tegnap megfogalmazódott bennem az ötlet, hogy valamiféle mozgással ünnepeljem meg az emberemlékezet óta első, pánikroham nélkül átvészelt napot. A kivitelezésben sokat segített a 2.49-es ébredés, és az azt követő fél perces tűnődés. Azon gondolkoztam ilyen lelkesen, hogy merrefelé fogok tudni megmozdulni anélkül hogy üvöltésemmel felverném a szomszédokat. Mivel lassan már a járás is kihívást jelent a derekamnak, ennek már a fele sem tréfa.
A gyerektáv első kilométerét azzal töltöttem, hogy megpróbáltam belőni azokat a mozdulatokat, amik közben nem hugyozok be a fájdalomtól. Utána már rutinosan araszoltam, mint egy rovar. Az egyetlen jó az volt az egészben, hogy nem kellett azon aggódnom, vajon jól fog-e menni.
SZÁMLÁLÓ 26575 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése