2019. október 21., hétfő

Vár állott, most kőhalom

Már mintha valami kezdett volna beindulni, de meg is torpant hamar. Kimerültség, pánik, hátfájás, satöbbi. Sajnos a totyogásaim közben nem csak a fizikai szenvedéssel kell megküzdenem, hanem az éjsötét kétségbeeséssel is, hogy ilyen állapotba kerültem. Bármikor lecserélném a sunyi, csendes gyilkost egy lábtörésre, akkor legalább nem kellene úgy tennem, mintha minden rendben lenne, és feladatokat tudnék megoldani.
Még múlt szerdán is mentem egy fergeteges 5-öt, de se erőm se kedvem nem volt beszámolni róla.

SZÁMLÁLÓ 26660 km

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése