Köszönöm.
Erre a versenyre különösebb elvárasok nélkül indultam neki. Leginkább, amolyan örömfutásnak szántam, amit azokkal kívántam megosztani, akiknek nagyon sokat köszönhetek. Többet annál, hogy futni kezdtem.
A reggel, a sokásos apátiával kezdődött, amit csak az említett ok miatt (már a földalattin találkoztunk) nem követett a nyálfolyatós állapot. Úgy éreztem, kellett az egy óra, mire magam mögött hagytam minden hétköznapi gondolatot és csak az előttem álló versenyre tudtam koncentrálni. A szokásos rajt előtti körök természetesen most sem maradhattak el. Megint megfogadtam, hogy nem futom el az elejét. A rajtzóna választás kicsit tükrözte a rejtett vágyakat: az 1.50-es elejéről indultunk. Egészen az első kilométerig vissza tudtam magam fogni. Bár addig is kicsit lassúnak tűnt a tempó. Meg-meglódultam, de mindig visszafogtam magam. Nem igazán éreztem, hogy mi lenne az igazán jó tempó. Az első kilométeres részidő után visztont kiléptem egy kicsit. Valahol mélyen a tudatalattiban azonban, gyökeret vert egy gondolat. Eddig semmi jó nem sült ki abból, amikor egy verseny elején megelőztem DrF-et. A budai rakpart szokás szerint rettenetesen meleg volt. Üdítő volt, hogy összefutottam két nagyon kedves volt kollégistatársammal. Említésre való esemény egészen 13-ig nem is történt. Jöttek a kilométerek, és élveztem, hogy megint a régi szeretett/utált budai edzőútvonalamon futok. Aztán DrF köszönt oda és ekkor ismét bizonyság lett, jobban vissza lehetett volna fogni az elejét. Éreztem, hogy lassultam egy kicsit, de nem foglalkoztatott különösebben. Annak viszont nagyon örültem, hogy az erdei dimbes-dombos edzéseknek köszönhetően, egyik híd vagy felüljáró sem fogott ki rajtam.
Jó, hogy sikerült összehozni a közös részvételt a versenyen. Remélem, hogy legközelebb a teljes BR-csapat rajthoz áll!
SZÁMLÁLÓ 1800 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése