Mindig van valami torokszorító egy maraton előtti utolsó edzésen. Hogy megcsináltam, hosszú volt, nehéz volt, és jöhet a verseny. Hát ez lett volna ma. Sajnos a hetem eszelősen brutális volt, tegnap is volt még elfoglaltság, nem tudtam nagyon rákoncentrálni. Ráadásul vissza akartam érni fél11-re, így még korán is indultam. Az első emelkedőn még ezzel vigasztaltam magam: még korán van, majd bemelegszem. Hihetetlen, hogy az ember milyen lelkesen képes áltatni magát...
Nem tudom, mi volt az oka, de valamiért az összes emelkedőn rettenetesen szenvedtem. Pedig gyökkettővel mentem, mint a tetű, de mégsem kívánta egyetlen porcikám se ezt a jellegű terhelést. Egyenesen, meg lefelé a végére már egészen lendületbe jöttem, de felfelé...
No mindegy, ha a főpróba nem sikerül, akkor ugye... Meg hát a rakpartokon nincs túl sok hegy, ahogy emlékszem.
SZÁMLÁLÓ 1936 km
(A Leeds United 11. helyen végzett az első osztályban. Régi szép idők...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése