A várostól 6 km-re lévő szabadidőközpont adott otthont a rendezvénynek. Jobb híján kerékpárral mentem, ami egész kompletté tette a kora délutáni elfoglaltságomat. Bő egy órával a rajt előtt érkeztem, hogy fel tudjam venni a rajtszámot és megtaláljam, amit ilyenkor meg kell találni. Sorban állnom nem kellett, így rengeteg időm maradt mindenre. Sajnos, a gyerek biológiai ritmusa miatt, ismét saját szurkolótábor nélkül maradtam.
A szervezők a rajtig nem hozták nyilvánosságra, hogy merre fog menni a pálya. Érdekes volt így futni, de nem volt különösebb jelentősége. Végig szalagozták a utat, és annyian voltunk, hogy nehéz lett volna elkeveredni. Több, mint 1100-an, ami rajt után viszonylag sokáig torlódást okozott. Különösen, amikor több száz méter után egy erdei ösvényre tereltek minket. A svéd környezetvédők biztosan ráncolták volna a homlokukat attól, ami ott volt. Az út java erdei csapásokon vezetett, ami az előzést rendkívül megnehezítette. Annak ellenére, hogy legalább egy hete nem esett, az úton rengeteg saras, dagonyás rész volt. Egy darabig ösztönösen kerülgettem ezeket, aztán egy rosszul megválasztott kerülő után bokáig elmerültem. Időszerű volt, mert ezután nem kellett ezzel sem foglalkozni. A tavalyi képek alapján voltak elképzeléseim a versenyről, de nehéz a szokásoktól megválni. Szeretek száraz lábbal futni.
Lassan széthúzódott a mezőny annyira, hogy már nem a 6-os villamos megállójára emlékeztetett reggel 7-kor. Valamivel később kiértünk egy tisztásra: bokrok, mohaszőnyeg, alatta gyökerek. Az egész arra hasonlított, mint amikor egy lakótelepi házban, csőtörés miatt elázik a nappali, amiben padlószőnyeg van. Cuppogott az egész, és időnként ha két gyökér közé lépett az ember, akkor bokáig elmerült a vízben. Újabb ösvény, sár, ami az előttem futó több száz embernek köszönhetően egyre mélyebb lett. Majd ismét egy tisztásra érkeztünk. Az előzővel összehasonlítva annyi különbség volt, hogy itt lábszárközépig lehetett elmerülni. Kb. a felénél lehetett a frissítőpont, erre nagy szükségem volt, mert már egy ideje szívesen ittam volna valamit. Az erdőből egyébként nem sokat láttam. Végig az utat néztem, mert mindig akadt valami vicces dolog, amit ki lehetett kerülni, esetleg elcsúszni rajta. A végére tartogatták a szervezők a tréfák javát. Akadályok: traktorgumik; tornatermi, derékig érő szőnyegek; 20 méteres, csúzós műanyag fólia; valamint slaggal locsoltak és volt valami irtózatosan büdös, hánytató szagú rettenet, amit konzervdobozból kentek az ember pólójára.
Utána jött a Vänern. Először egy nádason mentünk át. Kb. lábszárközépig érő víz/iszapban. Aztán térdig valami kis öbölben. Végül egy homokos partszakaszt úgy futottunk le, hogy S alakban hol fölzavartak, hol meg bele a vízbe. A végére már tényleg úgy néztünk ki, mint a disznók. Természetesen a szurkolók is ezzel biztattak: "Gyerünk, malacok!" Minden érdekesebb szakaszon volt néhány ember, aki a cipőjét kereste a vízben/iszapban/sárban. Ezzel szerencsére nekem nem volt gondom. Még kétszer fürödtünk a tóban, majd egy rövid kúszás és egy derékig érő tavacska zárta a versenyt.
Az öltöző, zuhanyzó nagyon kulturált volt. Az eddigi legjobb, amiben voltam. Volt meleg víz is, így le tudtam mosni magamról a rettentő sok szutykot. A befutócsomagban volt sör, pohár, kaja. Elég sokan karneválosra vették ezt a versenyt, rengeteg jelmez volt. Volt egy rakat superman, a verseny előtt elég hangosak voltak. Jó volt, 5-öt megelőzni közülük. Kicsit alázatosabb lettem én is ezzel a versennyel. Rettentően elfáradtam, alig bírtam hazatekerni. Eredményem: 1.15.46
SZÁMLÁLÓ 1864 km
Ez azonban mégis csak játék, a neheze holnap jön! Drukkolunk neked DrF!
A szervezők a rajtig nem hozták nyilvánosságra, hogy merre fog menni a pálya. Érdekes volt így futni, de nem volt különösebb jelentősége. Végig szalagozták a utat, és annyian voltunk, hogy nehéz lett volna elkeveredni. Több, mint 1100-an, ami rajt után viszonylag sokáig torlódást okozott. Különösen, amikor több száz méter után egy erdei ösvényre tereltek minket. A svéd környezetvédők biztosan ráncolták volna a homlokukat attól, ami ott volt. Az út java erdei csapásokon vezetett, ami az előzést rendkívül megnehezítette. Annak ellenére, hogy legalább egy hete nem esett, az úton rengeteg saras, dagonyás rész volt. Egy darabig ösztönösen kerülgettem ezeket, aztán egy rosszul megválasztott kerülő után bokáig elmerültem. Időszerű volt, mert ezután nem kellett ezzel sem foglalkozni. A tavalyi képek alapján voltak elképzeléseim a versenyről, de nehéz a szokásoktól megválni. Szeretek száraz lábbal futni.
Lassan széthúzódott a mezőny annyira, hogy már nem a 6-os villamos megállójára emlékeztetett reggel 7-kor. Valamivel később kiértünk egy tisztásra: bokrok, mohaszőnyeg, alatta gyökerek. Az egész arra hasonlított, mint amikor egy lakótelepi házban, csőtörés miatt elázik a nappali, amiben padlószőnyeg van. Cuppogott az egész, és időnként ha két gyökér közé lépett az ember, akkor bokáig elmerült a vízben. Újabb ösvény, sár, ami az előttem futó több száz embernek köszönhetően egyre mélyebb lett. Majd ismét egy tisztásra érkeztünk. Az előzővel összehasonlítva annyi különbség volt, hogy itt lábszárközépig lehetett elmerülni. Kb. a felénél lehetett a frissítőpont, erre nagy szükségem volt, mert már egy ideje szívesen ittam volna valamit. Az erdőből egyébként nem sokat láttam. Végig az utat néztem, mert mindig akadt valami vicces dolog, amit ki lehetett kerülni, esetleg elcsúszni rajta. A végére tartogatták a szervezők a tréfák javát. Akadályok: traktorgumik; tornatermi, derékig érő szőnyegek; 20 méteres, csúzós műanyag fólia; valamint slaggal locsoltak és volt valami irtózatosan büdös, hánytató szagú rettenet, amit konzervdobozból kentek az ember pólójára.Utána jött a Vänern. Először egy nádason mentünk át. Kb. lábszárközépig érő víz/iszapban. Aztán térdig valami kis öbölben. Végül egy homokos partszakaszt úgy futottunk le, hogy S alakban hol fölzavartak, hol meg bele a vízbe. A végére már tényleg úgy néztünk ki, mint a disznók. Természetesen a szurkolók is ezzel biztattak: "Gyerünk, malacok!" Minden érdekesebb szakaszon volt néhány ember, aki a cipőjét kereste a vízben/iszapban/sárban. Ezzel szerencsére nekem nem volt gondom. Még kétszer fürödtünk a tóban, majd egy rövid kúszás és egy derékig érő tavacska zárta a versenyt.
Az öltöző, zuhanyzó nagyon kulturált volt. Az eddigi legjobb, amiben voltam. Volt meleg víz is, így le tudtam mosni magamról a rettentő sok szutykot. A befutócsomagban volt sör, pohár, kaja. Elég sokan karneválosra vették ezt a versenyt, rengeteg jelmez volt. Volt egy rakat superman, a verseny előtt elég hangosak voltak. Jó volt, 5-öt megelőzni közülük. Kicsit alázatosabb lettem én is ezzel a versennyel. Rettentően elfáradtam, alig bírtam hazatekerni. Eredményem: 1.15.46
SZÁMLÁLÓ 1864 km
Ez azonban mégis csak játék, a neheze holnap jön! Drukkolunk neked DrF!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése