Hazai pálya

Tegnap is mozogtunk ráadásul; ebéd előtt felficcentünk a János-hegyre. A képeket azért is rakom be, mert ma pont ugyanilyen volt pont ugyanez a rész; ilyen ocsmány helyeken kell futnom...

Fa


Fa-dinoszaurusz


Most mit csináljak, ha ilyen randa helyen lakunk?


Bükk, tájjal


Nektek erről mi jut eszetekbe? Nekünk persze nem az... A mocskos fantáziátok, nahát...

Futunk, futunk?

Jól van! Ünnepélyesen mindenkit megdicsérek: az utolsó 5 bejegyzés mind edzésről szólt, és a számlálót is növelte! És ráadásul mindenki futott megint a csapatból! Kaptok egy-egy piros pontot (már csak 412 kell a kisötöshöz)!
És nem fogom megtörni a jó sorozatot: én is edzettem egy jót. A Piros85-öst most kihagytam; eléggé lestrapátnak éreztem magam még így a szünet vége felé is, és a következő hetek sem lesznek könnyűek, úgyhogy most kivételesen nem akartam lenullázni magam, inkább feltöltődni. És egy kicsit előre gondoltam már a Way of Knowledge-re, és úgy ítéltem meg, hogy most inkább futni kéne, méghozzá egy jó keményet!
Úgyhogy kellemesen széthajtottam magam a hűvös őszi időben 21 km-en, és magam is meglepődtem, de 1.50-en belül megvolt a hegyi félmaraton. Rég edzettem már ilyet! És nem készültem ki nagyon, csak jól elfáradtam. De végig bírtam erővel. Most örülünk, Vincent!
Ráadásul chipes időmérés is volt, mert egész idő alatt, amíg futottam, a madarak azt mondták: chip-chip!

SZÁMLÁLÓ 2182,5 km

Előhétvégi szaladgálás

A hosszú kihagyás után érzem, hogy tulajdonképpen nem is olyan rövidek ezek a távok. Megint nagyon elfáradtam, de most nem lettem zombi. Jó volt.
A svédek még mindig meg tudnak lepni: az erdő közepén találkoztam kb. tíz 70+ korú öregúrral, akik a helyi hokicsapat színeivel díszített sapkákban, sálakban pompázva kolbászt sütöttek délelőtt fél 11-kor.
Számláló 2161,5 km

Return

Délelőtt elmentem futni az erdőbe és a szokásos körömből 2-t csináltam, így lett 9 km. (Meglepő módon 49 perc alatt lefutottam, ami elég jó érzés.) Az erdő gyönyörű volt, le kellett volna fényképezni.
Számláló 2147,5

Visszatérők

Először is üdvözlet Davidnak, aki hosszú idő után újra futócipőt húzott és szaladgált egy kicsit. Már nagyon-nagyon vártuk ezt a visszatérést!
DrF képeit látván az embernek mindig egy kis honvágya támad...
Itt vagyok, gyógyultnak minősítettem magam. Mivel szép idő volt és még iskolába sem kellett mennem, délelőtt beöltöztem és nekilódultam. A szó szoros értelmében. Kicsit bosszantott ugyanis, hogy elég jó formában voltam a betegség előtt és aggódtam, hogy megint hetek múlnak el, mire jönnek majd az eredmények. Meg aztán régen nem futottam, hiányzott is. Az első kilométer után derült ki, hogy a két héttel ez előtti tempóban indultam el, talán még egy kicsit gyorsabban is. De nagyon jól esett, meg vagány is voltam. A 3.-nál sejtettem, a 6.-nál biztos voltam benne, hogy gond lesz. Szúrt itt, szúrt ott, kicsit lassultam is, de végig jól ment. Egész elfogadható eredményt produkáltam, nem vártam volna. Végül jöttek a gondok. Fel kellett mászni a másodikra. Még szerencse, hogy nem jött szembe olyan szomszéd, aki nemrég függesztette föl a Half Life aktuális epizódját, mert biztos szétkent volna a lépcsőházban. Gyakorlatilag vége lett a napomnak, pedig a java ezután jött!
SZÁMLÁLÓ: 2138,5 km

Rég nem jelentkeztem már, de ma végre sikerült úrrá lenni a lustaságomon, szóval egy laza újrakezdő távot választottam, 3,5 km-nél kicsit több volt. Az idő enyhe volt, kis széllel igaz, de az semmit nem zavart. Rendesen kifáradtam és már az elején kifulladtam, de végigtrappoltam a távot. Alatta éreztem a derekamat kicsit, de komolyan az sem zavart, viszont hosszú távra nem mernék elindulni, főleg, hogy miután hazaértem, rendesen elkezdett fájni nem csak a derekam, hanem a jobb lábam is, ilyen erősen már rég nem fájt, szóval nincs mese, ezzel majd orvoshoz kell menni, mert momentán járni is alig bírok.

Lényeg, hogy majd még próbálkozok kis távokkal, meglátom, hogy alakulnak a dolgok, de kezdetnek ez a mai nem volt rossz, ezzel a SZÁMLÁLÓ: 2127,5 km lett (ha a tört számok is érnek).

dékáni szünet

a nagy ZHs szivatások között félúton kaptunk egy nap szünetet (persze ezzel "megúsztuk" a mai Zh-t is) és ezt kihasználva elmentem futni. jól ment leszámítva h hazafele a szívem környéke nagyon elkezdett szúrni, így 3-4 percig olyan kocogást produkáltam, h azon agyaltam, lehet jobblenne ha megállnék és kiröhögném magam :D
azért
SZÁMLÁLÓ 2124 km
amúgy szép helyen jártatok DrF! jó h nektek szünet van. Sven nektek meg mielőbbi teljes gyógyulást.

Nagy Börzsöny

Sven, persze, hogy nem baj... :) Persze én mindig is ilyennek képzeltem el a svédeket... :)

Tegnap jártunk egyet; Nagybörzsönyből indultunk még 9 előtt, aztán fel Nagy-Hideg hegyig, onnan irány a Salgóvár, és Hollókőn keresztül le Perőcsénybe. A hazaút kissé szopás volt, Vámosmikolán még egy órát kellett várni az átszállásra, de feltaláltuk magunkat, és gyorsan megittunk egy sört.
A szokásos idióta és gyermeteg poénok helyett most kivételesen beszéljenek a képek!

A szörny
(Most nem találtunk semmi horrorisztikusat...)

Bükkök valahol Nagy-Hideg hegy alatt

Lásd fent

Ez nem bükk, de jól néz ki

Hűséges kis társaink


Mordor

Futás helyett, off

Remélem nem baj, ha egy kicsit feszegetem a futóblog kereteit!

Ugye nektek is rögtön Svédország és a viking dicső múlt jutott eszetekbe?

Most egy DrNemf kellene nektek

Hm, hm... Féltem, hogy valami ilyesmi lappang a háttérben... Nos akkor gyors jobbulást minden érintettnek!
Közben egy kicsit nosztalgiáztam is... Ugyanis most léptük át a 2110 km-t: és bizony volt olyan idő, mikor egyedül futottam ennyit egy évben... Hát, már régen volt...

Makacs kór

Nagy reményekkel néztem a múlt hétvégi edzés elébe, hisz most emeltem volna egy kicsit a távon. Péntekre a gyerek betegedett meg, szombatra pedig, már én sem éreztem túl jól magam. Sebaj, gondoltam kihagyom a hétvégit és ha jobban leszek hét közben behozom a lemaradást. De egyre szarabbul lettem, szerdán mindketten itthon maradtunk és voltak hosszú percek, amikor nem lehetett tudni, hogy ki vigyáz kire. Azóta javult valamit a helyzet, de közelről sem lehet teljes gyógyulásról beszélni. Remélem hétközben már el tudok menni. Lesz, ami lesz. A Jótündérnek, persze semmi baja sem volt, pedig egy remek Védőoltást is kapott a héten. Bár ez egy napra őt is harcképtelenné tette. Felmerült bennünk a gyanú, hogy a svédek valami új biológiai fegyvert tesztelnek, mert csak a bevándorlókat ütötte ki az új influenza elleni vakcina...

I'm back!

Kissé hanyagoltam most sajnos mind a blogot, mind a futást. Kissé elfoglalt voltam ugyanis... Most viszont, mint az az időpontból is látható, épp aludni nem tudok.
A múlt hétvégén ugye elmaradt az edzés, de szerencsére hétfőn a foci házibajnokságban azért begyűjtöttem egy kis mozgást és izzadtságot. Kiábrándító volt persze, hogy kb. 2 percig bírtam a tempót, onnantól kezdve már elsavasodva haldokoltam. De azért jó volt egy kicsit ilyet is érezni, és a tegnapi félmaratonomhoz meg szerintem kifejezetten jót tett.
Pénteken még próbáltam magamhoz térni, de szombatra már összegyűlt egy edzésre való kraft. Kényelmes-óvatos tempóban indult, de mikor éreztem, hogy jól megy, akkor azért oda is tettem magam. Bár minden edzés ilyen kellemes lenne! Végig könnyedén gyorsultam, a hűvös őszi idő már végre futóknak való! Csak a kutyák ne lettek volna... Kissé felgyűlhetett a stressz az utóbbi hetek alatt; egy kutyatulajdonost úgy elküldtem mindenfelé, hogy magam is csodálkoztam... :)
Szóval visszatértem, ismét fogynak a kilométerek; a mostani is 2 órán belül megvolt, ami jó, mert szombatra már programom van: a Piros 85...

SZÁMLÁLÓ 2117 km

aneron, király, ha már 7 km-nél tartasz! Jó lesz ez nemsokára!
Sven, te is megbetegedtél? Vagy csak nincs időd... Régen hallottunk felőled! Hajrá!

bEGINNER

hát nehéz formába lendülni, főleg ha betegeskedem, meg sok a tanulni való... és ez még csak egy félmaraton harmada volt :S :) a lényeg, h szép reggel volt... hamár a Bécs-Budapest is ma ér célba...

SZÁMLÁLÓ 2096 km

ja és olvastam egy jó cikket is, akit érdekel.

Szakdoga kérdés

Sziasztok!
Az lenne a kérdésem/kérésem, hogy a szakdogámba egy olyan honlapot tervezek, ami a budapestrun honlapja lenne, nevezéssel versenyekre, interaktivitással, képekkel, megy ilyenek. De nem tudok neki címet adni. Van ötletetek?

No training

Hát szomorú, de ez is elkövetkezett: egy futás nélküli hétvége... :(
Ma ugyan lett volna időm, de már képtelen voltam rászánni magam, hogy ma is hajtsak, meg teljesítsek. Kissé elfogytam. Remélem a következő hét vége majd fickósabb lesz, még lennének terveim az idénre, de most ennyi van.
Bennetek bízom, hogy növelitek a számlálót.

baja

tegnap Baján jártam és igaz nem volt betervezve, de a szabad perceimet azzal töltöttem, hogy az esti szürkületben, a Duna gátján nekiindultam kicsit futkározni... persze nem mondanám edzésnek, de azért jó érzés volt :) majd itthon kevésbé szép helyen, de szervezettebb keretek közt folytatom...
SZÁMLÁLÓ 2089 km

Göteborg

Tegnap lezárult a göteborgi félmaraton nevezése. Ezek szerint meg van az az 54.000 őrült, aki képes több, mint félévvel a verseny előtt nevezni.
A tavalyi számok:
- 42.000 liter víz
- 42.000 liter energiaital
- 700.000 db pohár
- 54.000 db banán
- 54.000 db szivacs
- 50 zenekar
- 200.000 néző
- legidősebb férfi: 90, nő: 76 év

pedig a futás általában jó ellenszer erre... ne izgulj, sztem volt már rosszabb is. minden rendben lesz!

Ez is meg volt. Lassabb volt, hidegebb és a fejem, a jövőmmel kapcsolatos rengeteg negatív gondolattal volt tele, amiből a végére sem tudtam kizökkenni.
SZÁMLÁLÓ 2086 km

BKV Csóvi

Futni nem futottam, de azért én is mozogtam valamennyit ezen a héten köszönhetően a BKV-nak (szerdán besétáltam Budakesziről a Moszkva térre (8km)) és ma túráztam egyet Királyrét Csóványos Nagy Hideg-hegy Királyrét érintésével (kb. 19-20 km.) Jó idő volt, kicsit szeles, kicsit esős, kicsit ködös, de jó volt. Én is várom a decemberi házi bajnokságot, és ígérem, addig edzek is egy kicsit. Amúgy, grat a jó futóteljesítményekhez!

Mintha én írtam volna!

Én is az erdőbe mentem, és nekem is jól ment. Igazából még az idei legjobb is lett ezen a 21 km-en, 1.55-ön belül értem be bőven. Nehezen indultam neki, de szerencsére addig tököltem, amíg az eső is elállt, és gyönyörű őszi időben, először hosszúban mehettem el edzeni. Valamiért tök lendületesen kezdtem, és végig kitartott. Elfáradtam becsülettel, de jól esett széthajtani magam. Én már a háziversenyre készülök... :)
A legviccesebb az volt, hogy egy vadiúj, idei Budapest Maratonos sapkát láttam az egyik bokron lógni...
SZÁMLÁLÓ 2073 km

Behűtve

Ma megint az erdőbe mentem, ez is nagyon jól ment. Az eddigi legjobb lett, de piszkosul elfáradtam.
SZÁMLÁLÓ 2051 km

DrKemények

Igen, én is attól félek... :) És tél, és hó, és fagy, és halál... De sebaj, kemények vagyunk.

verseny.

olyan szervezés lesz, h olyat még nem látott a világ... :)

Megcélzom

Remek, remek! Nevezek.

Acél

Legyen a cél a decemberi háziversenyünk!
Választható távok lesznek, aneronnal már ötleteltünk erről cseppet. Mondjuk 5,35 km, 10,7 km, 16,05 km, 21,4 km. Ebből már a helyszín is sejthető... :)
Persze más távok is választhatók. Ahogy tetszik. Legalább mindenki dobogós lesz!

Sok ilyet még!

A trend nem folytatódott és ahogy nézem az előttünk álló heteket és a feladatokat, egy időre le kell mondanom a heti három edzésről. Lehet, hogy a súlygyarapodásom függvényében felül kell majd vizsgálni és gyors beavatkozásra lesz szükség. Addig is az egyik rövidből egy kicsit hosszabbat csinálok, ha már ráveszem magam és átöltözöm, akkor legyen valami értelme. Nagyon hamar kellene találni valami célt is. Úgy látszik az, hogy "jól nézzek ki pucéran", nem elég...
Ma éreztem először a verseny óta, hogy megint jól megy. Kicsit aggódtam már, akkora volt a visszaesés. De ez a mai, nagyon finom volt. Pörgősen ment, viszonylag egyenletes tempóban.
SZÁMLÁLÓ 2037 km

Here I come!

No comment...

beteeeeg

beteg dolgokat művelsz DrF.... én meg csak egyre betegebb vagyok... csak nem a maratoni futók értelmében. nem volt ám semmi a futás... kicsit most a másik oldalról láttam a dolgokat, de szerencsére a befutóra azért odaértem. amúgy legalább tudom már h mért vannak rosszhelyre téve a váltózónák, mért a maratonisták frissítő helyére engedik ki az éppen váltott friss embereket...stb. na de nagy az Isten állatkertje, a futók kitettek magukért. jó sokkal találkoztam és kezdtem félni, h lekéstem DrF-et, de aztán 11:39 fele megjelent és akkor még nagyon mosolygós volt :) gratulálunk neki a teljesítményhez!

RAJTa vagyok!

A maraton rajtfilmje már elérhető itt. Én 3:38-nál lépem át a rajtvonalat, a túloldalon, a sapkámat igazítva.
Durván másnapos vagyok... Ugye mondanom sem kell, valahogy elfelejtettem nyújtani tegnap verseny után. Most mint egy rokkant...

Adatok

Nos, megvan a befutóidőm: 4.16.26. Féltáv volt 2.07.27, ami azt jelenti, hogy a második felében másfél percet lassultam csak. Ez vállalható! :) Ennek a másfél percnek a nagy része is egyszerre maradt ott a Hányci nevű kilométeren. Kár érte.

Hol is vagyok?

Gyönyörű teljesítmény! Tényleg olyan volt, mintha ott lettem volna...

Lassan de biztosan, part II

Hát megvolna a tizennegyedik is... Nem voltak nagy elvárásaim; az utóbbi bő egy hónap meg végképp nem a felkészülésről szólt, ebből nagy egyéni csúcsok nem is születhettek. De nem is ez volt a cél. Tény, hogy nyolcadszor indultam ezen a versenyen, és messze a leggyengébb időt most értem el, de végül is egyenletesen végignyomtam, széthajtottam magam, ami volt azt beleadtam, és ez lett belőle. Hát akkor most ennek örülök.
A reggel jól sikerült mindenféle szempontból: közlekedés, öltözés, evés, stb. A szokásosnál nyugodtabb is voltam, ki is aludtam magam rendesen. Nyújtogattam, M bátorított a reggeli álnok hidegben. Persze a jó öreg drNap már ott sunyított az égen: mint tudjuk, egy jó brutális napsütés elengedhetetlen kelléke a Budapest maratonoknak.
Azt hiszem, a rajtnál még egyáltalán nem fogtam fel, hogy már megint mire vállalkoztam, és hogy pár óra leforgása alatt milyen állapotba fogok kerülni. De szerencsére most tényleg nem futottam el az elejét, sőt, rögtön az első lépésekkel már sikerült felvenni azt a ritmust, ami gyakorlatilag végig jó volt. Az elejét nagyon élveztem: az új útvonal úgy 12 km-ig az eddigi legjobb. Szép, és nem utolsó sorban árnyékos helyeken futottunk. Jó is volt, mert a szép helyek, meg a megfelelő tempó igazi maratoni hangulatba ringatott: régen nem volt már, hogy ennyire csak a versenyre tudtam koncentrálni, és mélyen átélni azt. Hiába, nem szeretjük a nagy versenyeket, de maratoni távra azért mégiscsak ez az igazi!
Nagyon egyenletesen tartottam a 6 perc körüli ezreket, egy-két hallott-látott részidő is megerősített ebben. Igyekeztem okosan nyomni. Sven ekkor még mögöttem őrölte a kilométereket, ezek szerint most jobban figyelt az elején! :)
15 km-től a budai rakpart... Jaj. Tudtam, hogy itt dől el az egész. Igyekeztem a fal melletti árnyékot használni; állt a levegő, és pusztított a nap. Türelmesen fogtam vissza magam, mert még jól voltam, nem akartam elfutni. 16-nál nagyon megörültem aneronnak - meg Somának és Dömének a váltóhelyen. Azt hittem, már nem is fogom látni őket, mert a másik helyre emlékeztem, ahol sasoltam ezerrel, de persze nem láttam őket. Ez is jó volt.
A Margit-hídtól Dél-Budáig pokolian hosszú volt az út. Igyekeztem nem belegondolni, csak futni, egyenletesen, nem lelkizve. Jó erőben éreztem magam, bizakodtam. A bazi hosszú fordító ott a messzi délen viszont egyáltalán nem esett jól; szembe jöttek olyan fazonok, akik már 27-nél jártak, én meg kábé 20-nál. Az nem jó érzés, nem bizony, drágaságom! A fordulás után aztán már jobban tetszett a dolog, mert szembe most már olyan elcsigázott arcok jöttek, akik még nem tartottak még sehol, he-he...
22-nél elfutottam Svenék előtt; Gabi és Aliz lelkesen integettek, már nagyon várták Svent. Még visszafelé is láttam őket, akkor már 25-nél.
26 körül jött szembe a záróbusz. Még sosem láttam ilyet, de kifejezetten szar érzés volt. Jó, tudtam, hogy vagy 5-6 km-rel mögöttem jön, és csak akkor ér utol, ha eltöröm a lábam, de akkor sem volt olyan jó.
27-nél jöttek először a szokásos rossz gondolatok: általában belső párbeszéd formájában szoktak jelentkezni: "Ó, még nem vagyok fáradt!" "Biztos?" "Hát nem..." "És még azt is vedd figyelembe, hogy kurva sok van még hátra!" "Kösz, most már végre befoghatnád a pofádat..." Egy kicsit éhesnek is kezdtem érezni magam. De szerencsére M ott várt rám 28-nál, a ZP előtt, és gyorsan kisegített egy Kinder Bueno-val. M hatalmasat teljesített, lelkesen és önzetlenül támogatott mindennel, amivel csak lehetett. Azért egy maratont így végignyomni-végigutazni... hát az is nagy dolog! Ha jól számoltam, a csodálatos budapesti tömegközlekedést használva hatszor látott menet közben! Köszönöm, baby!
A kajától kicsit magamhoz tértem, de még sokalltam a hátralévő harmad-maratont. Nem volt különösebb problémám, de szerintem óvatosabb tempóban csoszogtam tova. 30-40-ig viszont nem volt annyira rettenetesen nagy gáz! Fogcsikorgatós volt, persze, és nehéz, de ha a kényelem érdekelt volna, akkor otthon néztem volna egy sör mellett a West Ham - Fulham meccset. Igyekeztem nem sokat lassulni, és élveztem, hogy nem vagyok szarul. Így utólag arra kellett volna felfigyelnem, hogy már nem kívántam enni-inni, csak mindig egy kis vizet. A Sportiroda kitett magáért, a végén már szinte 2 km-enként voltak a frissítőállomások. Egy kis energia viszont még jutott arra, hogy figyeltem a versenyt, az embereket. Ilyen hátul még nem futottam ezen a versenyen, és hát bizony, itt vannak a nagy harcok, és emberes teljesítmények!
A szurkolók csodálatosak voltak, mint mindig. Jó, ironozáltam. A két kedvencem: az egyik csökkent értelmű úgy 36-nál kiabált be az elcsigázott hősöknek: "Hajrá magyarok!" Hát, szegénykém, azt hiszem, nem értette egészen kristálytisztán ezt a nem túl bonyolult dolgot... Sajnos már nem volt nyálam, amivel leköpjem, hát futottam tovább, a fejemet rázva. A másik kedvencem a bölcsész csaj: úgy 33-nál (egyébként tényleg a bölcsészkar régi épületénél) ott ült az út mellett a kőpárkányon, szemben a Gellértheggyel, háttal a versenynek, és olvasott. Ettől a hp-től szívesen bocsánatot kértem volna, ha időm engedi, mert hogy ilyen zajosan itt kocogunk, és nem lehet tőlünk tisztességesen olvasni. Szóval hazánkfiai ismét kitettek magukért. Sebaj, a külföldiek megcsinálták azért a hangulatot!
És itt történt, hogy a pesti rakparton észak felé beért Sven, könnyedén integetett, és ellépett tőlem. Én sem csináltam rosszul a második felében (pontos adatok majd később), de ez a könnyedség irigylésre méltó volt!
Elég sok embert előztem, és helyenként még élveztem is ezt a szakaszt, bár lassultam. Az élvezet 40,5 km-ig tartott. Ekkor az útvonal legnagyobb szivatása közben voltam: a Kós Károly sétány oda-vissza. Na ez nagyon durva volt lelkileg. A szervezetem is itt mondta be az unalmast. Villámgyorsan jelentkező hányinger, oldalszúrás, gyomorgörcs. Ezt az utolsó kilométert elneveztem Hánycinak. Egészen le kellett lassítanom, csak hogy ne hányjak. Ez igazságtalanság volt! Addig szépen spóroltam, beosztottam, de a legeslegutolsó kilométerben csak fejbecsapott a kalapácsos... Úgyhogy nem volt fickós, könnyed, csókdobálós célbaérés, hanem szánalmas vánszorgás. Kár, mert anyu is kijött, M szülei is, tök jó volt persze így is, de most inkább azzal voltam elfoglalva, hogy hova hányjak. Sajnos szó szerint. Ráadásul mindenütt emberek voltak; ahogy ráhajoltam a korlátra, szemben velem lelkesen figyeltek. A kezem meg a pofám is zsibbadt, vacogtam mint állat - hát nem lehettem szép látvány... (Nem mint ha amúgy igen.)
Aztán hamar magamhoz tértem teljesen, nem volt semmi gond. Tisztességgel végigcsináltam, és ez számít. Utána még egy jó sör is beficcent M-mel, anyuval, Svennel és aneronnal. Az a jó kis Pilsner...
Bocsánat, hogy ilyen hosszúra sikeredett a beszámoló, de talán ebből is kiderül, hogy nagy élmény volt, nagyobb, mint amire számítottam. Jó volt, hogy ott voltatok! Jó dolog ez a maraton! Meg persze a világ legnagyobb baromsága is...
Hát, ez volt a tizennegyedik nem olyan rövid története.

SZÁMLÁLÓ 2024 km

:) A 2000 is az enyém! Bi-bi-bí!

hajrá

hajráhajráhajráhajráhajráhajrá...

Jaj

Jajjajjajjajjajjajjajjajjajjajjajjajjajjajjajjajjajjaj

maholnap

hát azt leszámítva, h a Hősök teréről eljuss a rakpartokig, nem is megy városban a verseny... sokat látod majd a Dunát, ami annyira nem jó hír, főleg hogy a nap is sütni fog, ami a rakpartot simán szaunává változtathatja.... vagy a szembe szél egy hűtővé... mindenesetre csak annyit mondhatok:
Volt már rosszabb!!! úgyh, ne pánikolj.
ha minden igaz és nem leszek sokkal rosszabbul holnap reggelig, akkor a Lánchídnál a Halász utcai lejáró fele leszek 8-13-ig.
Sven közben csöndben fut-fut-fut....

Ne ess pánikba!

Itt nagyon kellemes maratonfutó-idő volt reggel. Sikerül kihasználnom és még a szél és az eső előtt visszaérnem. Az erdőt most kihagytam, mert nem volt kedvem bika-futásos edzést csinálni.
Számláló: 1982 km
Látom, a BSI-nek egyre több kompromisszumot kell kötnie, hogy megrendezhesse a versenyt. 20-27-ig nagyon szívderítő látványban lesz része mindenkinek. Ha majd megint használható lesz a Margit-híd, egy 5-ös hurokkal a Margit-szigeten mindenki jól járna.
Nagyon gondolok rád holnap. Sok sikert!

Reggeli pánik

Felkészülésemre jellemző, hogy ma reggel felébredtem, és eszembe jutott, hogy azt sem tudom, holnap mikor rajtolok, és hogy mi lesz az útvonal... Hát, nem sok időm/lehetőségem volt az elmúlt hetekben rákészülni a versenyre. :(
Nosza, irány a futanet! És elrémülék az útvonal láttán! Ez borzasztó! Még sokkal több rakpart, mint szokott lenni... És az a déli kirándulás Svenék felé... Elképzelem magam úgy 25-nél, a kezdődő fáradtsággal és a rossz gondolatokkal a Galvani utcánál... Uhh...
No megyek, legalább a futócuccomat kimosom...
aneron, tudod már, hogy melyik váltóhelyen leszel?