Leszakada a lábam
Ezt a címet találtam ki, miközben jöttem hazafelé a busszal. A tegnap Csóványos túra, végül nem jutott el a Csóványosra, de nagyon jó volt. Azzal kezdődött, hogy péntek éjszaka brutál mennyiségű hó esett, persze szombat délelőtt sem hagyta abba. 
A vonatunk már Budapesten lelassult, tehát esélyünk sem volt elérni a csatlakozást Vácon, 
de gondoltuk, a következőt már biztosan elérjük. Hát nem így történt. Bálint Vácon várta, hogy begördüljön a vonatunk, és így mindig frissen kaptuk az információt, pl. azt, hogy "Hello srácok, most ment el a vonatunk!". A kalauzunk persze előtte végigment a vonaton, és szólt az embereknek, hogy ne aggódjunk, megvár minket a kis piros. Persze nem várt meg, a következőre meg azt hiszem 2 órát kellett volna várni, így inkább Kismarosig mentünk. Ott átszálltunk a kis vasútra. Mondanám, hogy lazán, kényelmesen elértük Királyrétet, de nem így volt. 
Kb. félúton elakadtunk a hó miatt. A mozdonyról lekapcsolták a 2 kocsit, és az előrement utat csinálni. 
Nekünk ezalatt bőven volt időnk azon gondolkodni, hogy milyen útvonalon menjünk. Aztán visszajött a mozdony és a kalauz közölte, hogy át kellene menni a bulikocsiba, mert úgy talán eljutunk Királyrétig. (Azért bulikocsi, mert éppen tele volt akasztva mindenféle szülinapi bulis dologgal.) Aztán eljutottunk Királyrétig és indulhattunk is. Anyám, én még soha nem túráztam tétdig érő hóban, el sem tudtam képzelni, hogy ez ennyire brutális. a lábam már az első km után azt mondta, hogy nem szeret engem és minek teszem ki ilyen fáradalmaknak, de azért, lassan, de biztosan felértünk a Folán keresztig. 
Ott ettünk pár szendvicset, ittunk is, hogy ne fagyjuknk meg,
aztán elindultuk lefelé. 
Szerencsére lefelé, már kicsit ki volt taposva a hó, így gyorsabban haladtunk, és lett egy pici esélyünk, hogy egy óra alatt 4 km-t meg tudunk tenni, és így nem késsük le az utzolsó kisvasutat. 
Nem is késtünk le, sőt maradt időnk némi meleg ételt és meleg teát/Forralt bort magunkhoz venni. 
Kismaroson meg már minden rendben volt, bár kicsit lassan ment a jegyvásárlás, úgyhogy futni keltett a vonathoz. Tanulságok: Legyen nálunk 2 pár száraz váltás zokni plusz 2 nejlon zacskó, hogy ha átázott a bakancsunk, azért ne hazafelé fagyjunk meg. Öltözzünk rétegesen, egy embernek való kaját vigyünk, nem kell másfél liter ásványvizet cipelni. Összefoglalva nagyon állat volt, de ha jövőre is hó lesz, én nem megyek, azt tuti. Már nem fáj a lábam, mert bekentük valami Ben gay-jel a meleg ben itthon (hahaha, bocsi), de a vállam, az nagyon fáj. Nem baj, azért inkább jó volt, mint rossz. Köszi aneron!
Ezt a címet találtam ki, miközben jöttem hazafelé a busszal. A tegnap Csóványos túra, végül nem jutott el a Csóványosra, de nagyon jó volt. Azzal kezdődött, hogy péntek éjszaka brutál mennyiségű hó esett, persze szombat délelőtt sem hagyta abba. 
A vonatunk már Budapesten lelassult, tehát esélyünk sem volt elérni a csatlakozást Vácon, 
de gondoltuk, a következőt már biztosan elérjük. Hát nem így történt. Bálint Vácon várta, hogy begördüljön a vonatunk, és így mindig frissen kaptuk az információt, pl. azt, hogy "Hello srácok, most ment el a vonatunk!". A kalauzunk persze előtte végigment a vonaton, és szólt az embereknek, hogy ne aggódjunk, megvár minket a kis piros. Persze nem várt meg, a következőre meg azt hiszem 2 órát kellett volna várni, így inkább Kismarosig mentünk. Ott átszálltunk a kis vasútra. Mondanám, hogy lazán, kényelmesen elértük Királyrétet, de nem így volt. 
Kb. félúton elakadtunk a hó miatt. A mozdonyról lekapcsolták a 2 kocsit, és az előrement utat csinálni. 
Nekünk ezalatt bőven volt időnk azon gondolkodni, hogy milyen útvonalon menjünk. Aztán visszajött a mozdony és a kalauz közölte, hogy át kellene menni a bulikocsiba, mert úgy talán eljutunk Királyrétig. (Azért bulikocsi, mert éppen tele volt akasztva mindenféle szülinapi bulis dologgal.) Aztán eljutottunk Királyrétig és indulhattunk is. Anyám, én még soha nem túráztam tétdig érő hóban, el sem tudtam képzelni, hogy ez ennyire brutális. a lábam már az első km után azt mondta, hogy nem szeret engem és minek teszem ki ilyen fáradalmaknak, de azért, lassan, de biztosan felértünk a Folán keresztig. 
Ott ettünk pár szendvicset, ittunk is, hogy ne fagyjuknk meg,
aztán elindultuk lefelé. 
Szerencsére lefelé, már kicsit ki volt taposva a hó, így gyorsabban haladtunk, és lett egy pici esélyünk, hogy egy óra alatt 4 km-t meg tudunk tenni, és így nem késsük le az utzolsó kisvasutat. 
Nem is késtünk le, sőt maradt időnk némi meleg ételt és meleg teát/Forralt bort magunkhoz venni. 
Kismaroson meg már minden rendben volt, bár kicsit lassan ment a jegyvásárlás, úgyhogy futni keltett a vonathoz. Tanulságok: Legyen nálunk 2 pár száraz váltás zokni plusz 2 nejlon zacskó, hogy ha átázott a bakancsunk, azért ne hazafelé fagyjunk meg. Öltözzünk rétegesen, egy embernek való kaját vigyünk, nem kell másfél liter ásványvizet cipelni. Összefoglalva nagyon állat volt, de ha jövőre is hó lesz, én nem megyek, azt tuti. Már nem fáj a lábam, mert bekentük valami Ben gay-jel a meleg ben itthon (hahaha, bocsi), de a vállam, az nagyon fáj. Nem baj, azért inkább jó volt, mint rossz. Köszi aneron!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése