A Jogász

Féltávnál történt az eset, ami most 15 km-t jelentett. Ebből is látszik, hogy nem szarral gurigázni indultam. Már ahogy közeledtem a kút felé a KFKI bejáratánál, láttam, hogy baj lesz: ez a zakó és a vászonnadrág azonnali veszélyt jelzett a szenzoraim számára. Emlékszem, még egy elhaló "Ne!"-t is kinyögtem, mert a csávó is a kút felé tartott. Pedig a kis családot és a kutyát akkor még nem is láttam...
A kutya éppen fürdött, mikor dzsuvásan, izzadtan, sóval erezve odaértem. Anyu teljesen rendben volt, kirántotta a kutyát a víz alól, apu azonban nem zavartatta magát.
- Engedjük oda az urat - így anyu.
- Mingyár, várjál - így apu, aki megeresztette a vizet, és közben valami történetbe kezdett. Víz csobog, én állok, apu mesél. Nem sokáig bírtam.
- Nyugodtan mesélj csak, legfeljebb lemerevedek - próbáltam rávezetni aput a helyzet visszásságára.
- Nekem is jogom van használni a kutat - ezt sikerült apunak válaszként előbányászni a kis lelkéből. Ekkor asszem egy kicsit eldurrant az agyam, mert nem pontosan emlékszem, erre mit léptem. Csak apu válaszára, miközben hátrált:
- Én nem használok ilyen szavakat.
Már vitatkozni nem akartam, ittam két kortyot, úgyis elcseszte a frissítésemet; eredetileg zuhanyozni akartam, meg teleinni magam, de ekkorra már csak nagyon távol akartam lenni a tipptopp Jogásztól. És még most is sajnálom, hogy visszafogtam magam, és nem fröcsköltem le. Pedig joga lett volna a vízhez.

Ezen asztán annyira felb*sztam magam, hogy a következő pár km-t sikerült elfutnom, pedig akkor már másfél órája koncentráltam, hogy ne tegyek ilyet, mert a végén hiányozni fog az energia. Hiányzott is. Viszont a táv sikerült, pedig még a végére alaposan kisütött a nap is, és dögmeleg lett. Így is beértem, persze bazi lassan.

SZÁMLÁLÓ 13551 km