Egy könnyed, mosolygós átmozgatást terveztem mára. Legnagyobb meglepetésemre az is lett, bár a távot pár száz méterrel meg kellett növelnem. Úgy a feléhez közeledve egy formásnak éppen nem mondható hatalmas segget láttam eltűnni a jobboldali bozótban. A tegnapi filmélmény után eszembe juthattak volna az idegenek, de én valamiért mégis vaddisznóra gyanakodtam. Hősiesen lassítottam, és pár határozottnak éppen nem mondható lépést tettem még előre, kb. mint Ripley a mentőkabinban a zsilip nyitógombja felé. Ekkor azonban ellentmondást nem tűrően balról is rámröfögtek, úgyhogy az okosabb enged elvét követve megfordultam, és egy másik úton nagy ívben kikerültem a srácokat.
A 18 fokban, párás-ködös erdőben póló nélkül a hőérzetem az ideálishoz közelített; a faluba visszaérve jót derültem a sapkás-télikabátos(!) járókelőkön.
SZÁMLÁLÓ 13452 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése