Siker

No megvolt a 65. is, nem is volt vészes. Reggel örültem, hogy beneveztem, volt kedvem hozzá. Nem gondoltam, hogy jó ötlet lenne széthajtani magam, csak egy egyszerű kis felest szerettem volna. Ennek megfelelően kezdtem, jó kedvvel, de nem sprintelve. Annyira élveztem a dolgot, hogy úgy a 7. km-ig nem is idegesítettek az emberek. Onnan viszont egyre inkább.

Réka vagyok, első félmaratonom, jól elfutom az elejét, és aztán mindenki elé bevágok, aki gyorsabb nálam...
Sutyi vagyok, a jófej apuka, most éppen a fiammal futok, de a hátamra bazi naggyal azért kiírom a legjobbamat, nehogy valaki azt higgye, hogy ilyen lassú vagyok...
Laca vagyok, a haverjaim csak Bocs-bocs-lök-lök-nek hívnak...
Cicamica vagyok, mísz picsa, a barátom cipelt el erre a versenyre szurkolni, de ha a tündérkének öltözött váltó aktuális tagját látom, akkor csillogó szemmel hajrátündérkézek. Azt hiszem, nem sok jött át nekem ebből az egészből...
Pitya vagyok, az elsőt futom, de szerencsére már annyira képben vagyok, hogy a bele-belesétáló öregeket eligazítsam, még ha ők több szupermaratont futottak is, mint ahány futóedzésem nekem volt...
(A nevek egy része fiktív)

Pontosan tudom, hogy velem van a baj, de ez elviselhetetlen. A nyolcadik km-ben csak szerencsétlenül nyögtem egyet, amikor elfutott mellettem két csávó zöld lufikkal. Tudjátok, ez mit jelentett... Utánuk az özönvíz, és még nagyobb tömeg. Szerencsére gyorsabbak voltak, mint én, de nem örültem, hogy bekavartak nekem tempóilag.
10 után éreztem, hogy eddig rendben volna, nézzük, mit lehet kihozni ebből a futásból; lassan felzárkóztam a lufisok mögé. Ez nem volt egyszerű, lépni is alig lehetett, a járdán meg a szélén próbáltam előrébb jutni. 13-nál meguntam, és a parlament előtt bevállaltam egy (nem rövid) macskakő-sprintet, még ha ez az egész versenyemet veszélyeztette is; szerencsére belefért egyébként. Onnan meg hajrá, csak utol ne érjenek megint.
A legszebb szakasz 14 és 15 között az újpesti rakpart: a DJ-nek köszönhetően arcul csapott a jó öreg Slayer, és nem csak egy szám. Ez igen; jobb volt, mint egy frissítőállomás.
Onnan már nem volt gond a végéig; éreztem, hogy jobb a tempó, de nem feszítettem a húrt, így a végéig megmaradt a lendület, sikerült normális beérkezést produkálni, 1.58.44 lett a nettó idő. Most ez a reális, ezt kell szeretni.

SZÁMLÁLÓ 13496 km