- Engedjük oda az urat - így anyu.
- Ja, persze, tessék csak. Nem vettem észre, bocsánat.
- Nagyon kedves, köszönöm - így DrF.
Iszik. Majd elindul.
- Hajrá, viszlát
- Köszönöm.
Ez sajnos ilyen. Itt az utcán, úton elengedés sem divat. A 4 sávos úton állnak keresztbe, kutyákkal és nem hagynának annyi helyet sem, hogy egy ember elférjen mellettük. És tökre nem értik, hogy most mi történik, amikor megállok velük szembe, hogy "na akkor most milesz?". Én azt gondolom, hogy ha egy kicsit oda figyelne mindenki, hogy udvarias legyen, vagy előzékeny, akkor máris egyszerűbb lenne az életünk, de talán ne is menjünk bele, hogy ez miért nem fog sosem megvalósulni...
Amúgy én az edzéseken tapasztalt nehézségeket mindig úgy fogtam fel, hogy ha így is letudsz futni egy távot, akkor steril, verseny körülmények között meg méginkább!
Dömének: Én is akartam egy hosszabbat menni a hétvégén, de én is beteg lettem. Micsoda véletlen. A munka és a betegség mellett meg már egyáltalán nem vállaltam be, hogy még fussak is. És persze, nekem is hiányzik, hogy valaki jöjjön néha velem. A Maraton előtt pihenni kell!
Dávid: megvan már az új szerzeménye? Tapasztalatok?
Még nem érkezett meg és hír sincs róla, szóval lehet, hogy lecsúsztam az akcióról. :(
VálaszTörlésTegnap meg egy céges margitszigetes futásról kellett lemondanom megfázás miatt, pedig erre akartam volna menni.
Áronnal egyeztetve arra jutottunk, hogy nem fogok most újabb rekordot menni. Beállok a 4órás lufihoz, tartom őket, ha bírom, és ha 30 környékén úgy érzem még van erő akkor elindulok. Vagy hamarabb kéne. azért egy 3.50. nek jobban örülnék a tavalyi 3.40 után .(
VálaszTörlés