Forest of November

Nekiindultam ma is, hogy a megszokott kerékvágásba visszalendüljek, ez bő félmaratont jelentett. Nem éreztem azt a zsibongást, amit a harcra kész midikloriánok jelenléte okoz, ezért csak óvatosan indultam. Egy vérpezsdítő üvöltözés 6-nál az őrült ötkicsikutyás nővel viszont beindította a vérkeringést és a pulzust, onnan már egész lendületesen haladtam. Utána már csak a szembejövő nyugdíjas találkozó okozott kisebb megrázkódtatást (a legmeredekebb, durván köves lejtőn botorkáltam félig a bozótban, és próbáltam kikerülni őket, míg ők érdeklődve figyelték a kísérletet), meg az előzés közben tanulmányozott nordic hungaric walking csapat (ez egy nagyon érdekes sport, lényege, hogy annyira hangosan kell két bottal csörtetni, amit már csak nagyon nehezen tudunk túlüvölteni; és közben nem kell tudomást venni a környezetünkről). Egy jó fokozattal a szokásosnál gyorsabban végül is beértem, és meglepődve tapasztaltam, hogy ugyan kifutottam magam, de egy jó 10 perccel jobbat is mentem; most ez a táv 2.20 körül volt meg. A mai edzést előrelépésként éltem meg.

SZÁMLÁLÓ 13980 km