Nem is emlékszem, volt-e ilyen: a 3 és fél órás edzés alatt egyetlen kutyával sem találkoztam! Emberrel is alig. A magyarázat persze egyszerű: folytatódott a remek sorozat a hosszú távokkal és a víz különféle megjelenési formáival. Most éppen fölülről lettem vizes.
30 órás alvás után (kellene valamit kezdeni a rendszeres idegkimerültség extrém szintjével) délelőtt azt vettem észre, hogy alig látok a magas vérnyomás miatt. Úgyhogy délután elindultam edzeni, bár addig azt hittem, nem leszek rá képes a mai napon. Nekivágtam az esőnek, és egy ideig rendben is volt a dolog. De úgy 13 táján azt éreztem, hogy a kalóriák gyors ütemben fogynak, és még sehol sem tartok. Valahogy nem volt erő, jobban kellett volna figyelni a kajára. Szerencsére megfelelő mennyiségű Isostar volt nálam, ami életmentőnek bizonyult. Úgy kortyoltam, mint Voldemort az unikornisvért. Ha nem lett volna nálam, nem tudok végigmenni. Így csak egy nyögvenyelős-szenvedős középső szakasszal kellett birkózni.
Közben persze pacallá áztam. Már az elején teljesen vizes lettem, aztán volt egy 40 perces szünet, és 18-nál leszakadt az ég. Ettől persze a talaj is vicces lett, szegény régi cipőm kapta megint a nagyját. Nem volt egy könnyű menet, az biztos. A vége érdekes módon jobban ment, ami mondjuk jobb kedvre derített, de kínos edzés volt.
SZÁMLÁLÓ 21718km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése