Terápiás futásnak indult, amolyan nézelődős, élményfeldolgozós edzésnek szántam. Nem gondoltam, hogy végül a túlélés lesz az igazi cél. A városban már elolvadt szinte minden hó ezért a szögeimet otthon hagytam. Nem véletlenül, hanem tudatosan és teljesen hibásan. 9 km-en keresztül minden rendben volt. Még egyfajta büszkeség is eltöltött, hogy milyen jól megy ez a tükörjég ellenére. Aztán egy kanyarban elszálltam. Viszonylag simán, szinte puhán landoltam és folytattam tovább az utamat. Néhány 100 méter után, azonban újráztam. Ez már az a fajta volt, amiután hosszú másodpercekig tápászkodik fel az ember és azon gondolkodik, hogy vajon törött-e vagy csak zúzódott. Meg, hogyan fogok innen hazabotorkálni? Sántikálva, időnként már-már csoszogva fejeztem be.
SZÁMLÁLÓ 23913 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése