UPPSzALAdás

A végtelenül szar alapállapot, a hihetetlenül fos tempó, az igencsak küzdelmes terep és a valószerűtlenül lenyűgöző környezet elegye egy váratlanul jó élménnyé varázsolódott össze ezen a hétvégén. Mindketten küzdöttünk magunkért és izgultunk egymásért. A kulcsszó szerintem az elengedés volt. Nulla elvárással indultunk neki, így örültünk a nem várt pozitív pillanatoknak. A gond nélküli, gyors  vonatút, a nagyon kellemes szállás, a hiper-szuper reggelik, a kényelmes (ingyen)busz a versenyhelyszínre, a szimpatikus szervezők, a családias hangulat (kb 500 induló), a segítőkész, nagyon kedves frissítő csapat, a környezettudatos szemlélet, a háborítatlan természet közelsége, az egymást bíztató futók, a meghatóra sikeredett befutó és nem utolsó sorban a nagyon helyes állatok, név szerint a kecskék, a bárányok és a tehenek. Ez elég sok szép pillanat. :)

Nem mondom, hogy egy jobb lelki és fizikai állapot nem esett volna jól, biztosan sokkal faszább időkkel értünk volna be, de én valahogy végig azt éreztem, hogy ezt az egészet (és itt főleg Pali Marathon-futására gondolok, de nem csak) ilyen állapotban végigcsinálni, úgy, hogy folyamatosan keressük benne a jót, na szóval ez megint önmagunk árnyékának átugrása volt, és ez talán így még egy fontosabb emlék lesz, mint ha kurva jó eredményt értünk volna el. Ahogy a cím is mutatja, a mélyből kúsztunk megint felfelé. Thank you, Babe!

SZÁMLÁLÓ 26169 km