Dark for dark business

Már sötétben értem haza, köszönhetően az óraátállításnak, úgyhogy leteszteltem a kivilágított 3 km-es körömet a faluban. Sok kedvem nem volt hozzá, de Zsófi is ment, úgyhogy én is összekapartam magam.

SZÁMLÁLÓ 13928 km

Igaz, most egy hét kimaradt, de nem maradtunk mozgás nélkül. Bővebben majd egy kicsit később. Elöljáróban csak ennyit:

Dupla

Reggel bicikliztem, este meg voltam még egyet futni is. Nem sok, de jó volt.

SZÁMLÁLÓ 13918 km

2014.09.15. Sziget

Utolsó futó szerdák egyike.

Maraton utáni  szerda. Tünetmentes voltam.
Bálinttal mentünk két kört.

Rövidben mentem, de még jó volt az idő.
49p 18mp. lett a két kör. Ezért hihetetlen az Áron 15km 1ó 5perc alatt.

Aztán Vicával mentem egyet Gellérthegyen egy 5,2km-ert. Hegyes terep  lassú tempó, a telefon szokás szerint össze-vissza mért.

Jó volt, lépcső, emelkedő...
Szerdán utolsó futó klubb, utána nem tudom hogy lesz. majd kitalálom, de mozognom kell!! 

 
SZÁMLÁLÓ 13908 km

Life, the Universe and Everything

Ma csak egy kérdés motoszkált a fejemben...vajon hány km-nél fogom végleg beismerni, hogy elfutottam az elejét? Úgy 10-nél körülbelül. De akkor eszembe jutott, hogy csak 5300 méter van vissza. Egy szigetkör! Ez mindig bejön. Rákapcsoltam (amennyire ilyenkor rá lehet kapcsolni) és behoztam. Egész vállalható 1:05 körüli idővel! Ha hozzá tudnék csapni még egy 6-ost lassulás nélkül, akkor büszke lennék magamra.

SZÁMLÁLÓ 13893 km

Én is

Növekszik már ez a blog lassan, de biztosan! :)

Én is ismételtem hétfőn, csak már nem írtam be, mert akartam még egyet futni, de az már nem ment.

Találtam egy 400-as pályát az egyetemen, ami tök jó, mert oda 5 km, ott lehet körözni, majd haza 5 km. Tisztára mint a Margitsziget :)

Mondjuk halvány lila gőzöm nincs hány km-t futottam. Legyen mondjuk 12.

SZÁMLÁLÓ 13878 km

Ismétlés

Magam sem hiszem, de megint belefért a napomba egy tízes. Igaz csak két részletben, de egyelőre ennek  kell örülni.
SZÁMLÁLÓ 13866 km
Off: Még pénteken megtudtam milyen lehet a pokol. Én alsós Halloween-disconak képzelem el, bár lehet, hogy ez még csak a tornáca volt...

Légy üdvöz, ZsóFIKA!

Most már nem halogatom, tovább és én is leírom, amiket futogattam az elmúlt hetekben. Igaz, nem sikerült mindig időt szakítani rá, amikor szerettem volna, de majdnem minden héten elmentem futni is. A tízes távok mostanra távol kerültek tőlem, de tervek azért vannak, arra nézve, hogy ismét formába lendüljek. Meglátjuk mennyire fog sikerülni. A meló, az aikidó és a gyerekek különórái nem sok lyukat hagynak az órarendemben. Pedig a hosszú készülés utáni nem-maratonfutás igen komoly űrt hagyott bennem, amit valahogyan be kéne tömködni. Bár, amilyen formában most megint vagyok egy tisztességes félmaratonnal is boldogan kiegyeznék. Az idei őszieket ki is kellett hagynom. Az egyikre esélyem sem lett volna felkészülni, a másik meg pont azon a hétvégén volt, amikor egyedül voltam a gyerekekkel. Majd legközelebb.
Kétszer mentem melózni futva: 2*(3,4+6,6)
Egyszer, pedig egyben futhattam 9-et.
SZÁMLÁLÓ 13856 km
Tudom, egy mezítlábas futóbejegyzéssel még mindig adós vagyok. Majd arra is kerítek időt egyszer.

Lebuktam

Először is, szeretném kifejezni örömömet, hogy egy ilyen impozáns társaság tagja lehetek. Sokáig tartott, míg Pali rábeszélt, hogy írogassam be a kilométereimet. Nem akartam rongyos kis ötöseimmel előrukkolni. Most viszont, hogy a biztos tízesek megvannak, beadtam a derekam. A másik komoly érv a blogolás mellet a nagy elhatározás volt, miszerint tavasszal félmaratont szeretnék futni. Remélem, hogy a sok száz hátatok mögött tudott nagy teljesítmény után nem lesz halál unalmas végigkísérni egy béna-béka felkészülését első félmaratonjára. Majd igyekszem.

A kilométereket most (Pali javaslatára) az uccsó 3 futásommal növelem:

Okt 11 (szombat) Spar Minimaraton 7km
Okt 12 (vasárnap) Jóleső Budakeszi dombra föl-le 10km
És a mai 10-es, amikor először éreztem, hogy ez a 10 most már simán megvan, akkor is, ha ki vagyok készülve.

Hogy legyen valami élménybeszámoló jellege is ennek az írásnak, annyit elmesélek, hogy múlt hétvégén a 7-es közben Opeth ment a fülemben, és úgy éreztem, hogy "anyátok, tök jó futni, leszarok mindent, velem van az erő"... majd amikor a célba érés után azonnal rohantam át a városon rajtszámmal, csatakosan, hogy Palit minél előbb frissítsem, frissítés után pedig leültem egy percre, hogy megegyek valami szendvicset (nem tudok futás előtt enni, és ekkor már délután 2 óra volt) egy csávó kisgyerekkel a nyakában odalépett hozzám és ennyit mondott: "Ezért kellett annyit futnod? Hogy most itt zabálj bazmeg? Most lebuktál!" És továbbment.
Belőlem meg elszállt a nagy erő amit a zene és a futás adott, és úgy éreztem, hogy az én anyámat. Nem szóltam semmit, nem tudtam, csak elszomorodtam.
Másnap viszont felkeltem, és úgy gondoltam, futok még egyet az erdőben, ahol nem szól majd be senki. Tévedtem, a kutyás választásokról jövő csapat nem kedvelt, de legalább lett egy újabb szép 10-es. :)

Ma már olyan hangerőn volt a zene, hogy akár be is szólhattak, és mire hazajöttem, Pali meghívott ebbe a csodás csoportba, szóval ez a nap igazán szép, kezdem úgy érezni, hogy most már én is a futkosók közé tartozom. Köszönet nektek!

ZsoFIKA

SZÁMLÁLÓ 13827 km

Terjed a kór

Az utóbbi időben nem csak én harcoltam ám a kilométerekkel, de nem ám, drágaszágom! Hosszas rábeszélés eredményeképpen egy új tagot üdvözlök itt, aki szerintem lilával fog írni! Fogadjátok szeretettel!

Maraton után szabadon

(Hm... Erre a címre büszke vagyok.)
Könnyed hosszú futás az őszi erdőben, egyenletesen és jólesően. Bár végig 4-4-es levegővel ment, mégsem voltam lassabb, mint szoktam. Komolyan gondolkodtam rajta, hogy még megnyújtom egy kicsit, de jobb volt most az óvatosság. Furcsa érzés, hogy a maraton fizikailag jót tett: nem legyalult, hanem beépült, és ütőkártyaként felhasználható a szervezetemmel vívott küzdelemben.
Már félni kezdtem, hogy nyakunkon a tél: atlétában kellett indulnom! De szerencsére a felénél lekaphattam, mert igen jó idő volt. Onnantól még jobban szórakoztam a télikabátos-sálas "kirándulókon".
Hanem srácok! Ennyi kutya meg gyerek a világon nincs! Hétvégén valahonnan importálják őket! Rossz időt akarok!

SZÁMLÁLÓ 13800 km

Bennem semmi sem lett erősebb.

Kivéve talán az akarat. Küzdeni kellett, de akartam. Az elmúlt két hétben egy nyamvadt 5 km-en kívül semmit nem tudtam felmutatni. Ezt sem írtam be, mert a repkedő 10 km feletti teljesítmények között égett a pofám (Most pótolnám: SZÁMLÁLÓ 13761 km). A tetőpont pedig a maraton volt. Egy éve még ott futottam én is, most meg egy félmaraton is messze van tőlem. Akartam már valamit lépni és 5 nap pihenés után ma mentem. Igazából elindulni nehéz ezt már 1000x megállapítottam. Már a szobában le van fagyva a lábam, olyan hideg van, kint már az indulás pillanatában esik az eső és fúj a szél. Ha elmentem volna múlt héten még láttam volna napot, de ma már nem. Ezek ellenére sikerült rávenni magam. Kinéztem egy jó utat már egy ideje, de ma pont ellenkező irányba indultam, ami abból a szempontból jobban sült el, hogy esélyt sem adtam magamnak a rövidítésre. 7 km-nél döntöttem és elfordultam jobbra és onnan már nem volt más lehetőség, csak hogy lefussam a maradék 8,5 km-t. Jól  is ment. Érzésre kb. 4:30-asokkal mentem végig, alig lassultam és a végén még sajnáltam is, hogy vége.

Egy hónap múlva egy elfogadható félmaraton körüli edzést szeretnék futni. Veszteni valóm nincs, ha nem sikerül, akkor nem sikerül. A mai élmény legalább jó volt.

SZÁMLÁLÓ 13776 km

Már talpon

Nem lehetett olyan rossz élmény ez a maraton, ha már tegnap este hazafelé azon kaptam magam, hogy kocognék egy keveset... Nem is fájt.

SZÁMLÁLÓ 13756 km

2014.10.11. 29. Spar maraton

Palihoz hozzá fűzve csak annyi, hogy azért haza jöhetnél Áron, mert elkallódom futás terén...

Nem fűztem nagy reményeket a 3. maratonomhoz. Kijelenthetem, hogy semmit nem készültem rá. Még májusban futottam egy hegyi 40km -ert.

Utána max 15km volt amit futottam.

Szécsényben egy félmaraton 1ó 51 perc alatt. 

Tudtam, hogy nem vagyok formába, de tudtam, hogy megtudom csinálni...

Egy két dolog amire foghatom még:

Át ették a versenyt szombatra, ami amúgy sokkal jobb.
Rajt 9 helyett 11 kor volt ami sokkal rosszabb.

Szerdánként próbáltam maratoni tempóban futni, hogy legalább ne azon menjen el hogy elfutom. 
Meskál Ádámmal mentem az első 16-17- km-eren .

5perc/km végig tartottuk, aztán én kezdtem lassulni és el is engedtem hiszen neki az első marcsija, és 3ó 30. cat akart menni.

Nem visszább vettem, hanem lassultam. Számomra a meglepetés, hogy 1ó 44-es félmaratont mentem, ami köszönhető szerintem az első 16 km-nek.

Az infóparkban már nem esett jól (21km után) Tudtam, hogy még sok van hátra. Boráros téri fordítónál már a pálya szélén szépen lassan haladtam...

A rakparton nem tudom hol, de eljött a fal. ekkorát még nem láttam. Kb ájulás szélén voltam. nem tudtam elindulni futni, sétálnom kellett. Nem a lábam nem bírta, hanem egyszerűen úgy éreztem, nem kapok levegőt rendesen, mindjárt elájulok.

Két elképzelés rajzolódott ki. 
Besétálok, de mivel 25-30 között voltam számoltam, hogy kb szintidőre se érek be.
30nál kiszállok, mert  a Margit híd alatt volt Petra biciklivel. 

Végül a harmadik lett. Nem láttam Petrát a 30.nál így kénytelen voltam elindulni, újra. Frissítőn. ittam és ittam és ittam, meg ettem és ettem. Egészen a Hősök teréig újra futottam, vagy legalábbis én belül úgy éreztem. 

Jelzés értékű, hogy tavaly 30km nél 2óra 5 perckor voltam.... most 33km nél 3ó 3p..

A Dózsás emelkedő végén már csak 2km volt. próbáltam mindent mozgósítani, de nem sokra jutottam. 

Az utolsó frissítőn is innom kellet még. Aztán Apum megjelent bringával és mondta, hogy még 400 méter, nem tudom annyi volt-e de elkezdtem futni, rohanni, ez kb a Nagy rétnél volt. újra előztem embereket, és bírtam. 

Nem tudtam hol tartok időben, mert telefon volt rajtam és macera volt nézni mit mutat. Annyit tudtam 1perc 45 környékén mentem át a rajt kapu alatt. 

Amikor megláttam a cél órát 4ó02p valamit mutattot utolsó roham. reméltem, hogy 3massal fog kezdődni a végső szám!

Kitámolygás a fűre kajalás, egy óra pihenés, apa masszírozott pár görcs, stb. 

De jobban voltam mint tavaly, vagy előtte!

Így pár nappal később, arra gondolok, hogy fejben nem volt valami rendeben, mindig azt mondom, hogy a futó mozgás maradjon meg bármi is történik. NINCS SÉTA!!! Lehet keveset ettem előtte, vagy rosszul frissítettem, jövőre edzenem kell az biztos!

Annak viszont örülök, hogy ennyi felkészültséggel sikerült 4 óra körül lefutni. 

Ennyi. :)

2014. 10. 11. - 29. Spar Budapest Nemzetközi Maraton

Hely. Pos.

rajtszám Start#

kat.h. cat.pos.

félmaraton          half marathon

9,5 km

33 km

eredmény result

1119

414

F3/114

01:44:28

00:46:53

03:03:39

04:00:38

 
SZÁMLÁLÓ 13748 km

Try running in my shoes part II

...avagy még egy 4.48-nak is lehet örülni.
Amatőr módon későn értünk a helyszínre, ki akartuk hagyni a PeCsába való elkirándulást, de végül nem lehetett. Rohantunk, mint az állat, végül sikerült mindent elintézni, és a rajthoz is odaérni. Zsófi rajtja negyed órával az enyém után indult, ugyanonnan.
Mostanában gyakran esik meg velem: a rajtnál nem éreztem semmit; az oké, hogy elég eszelős dologba vágtam bele, de se félelem, se izgatottság nem volt bennem. Az agyam viszont tiszta volt, és tudtam, hogy az első perctől nagyon kell figyelnem, mert elég nagy gáz is lehet ebből a kis futkosásból. A derekam állapota maraton futás helyett inkább ágyban fekvést követelt volna, a vérnyomás-anyagcsere-koleszterin-ájulás-cukor-depresszió-alvászavar együttest pedig csak úgy-ahogy sikerül kordában tartani, de talán éppen ezért lelkileg nagyon kellett egy igazi reset-elős sikerélmény. Természetesen, hogy ne legyen túl egyszerű, legnagyobb ellenségemmel, a dögmeleggel is meg kellett küzdeni. Ezért választottam a fenti címet is: ha valakinek kedve támadna megmosolyogni a kis 4.48-amat, én válaszként még nagyobbat mosolygok.
Az időeredmény abszolút nem érdekelt; se órám nem volt, se nem érdeklődtem menet közben. Így aztán lehetett igazán lassan kezdeni; az első pár fordítónál még a záróbuszt is láttam. Próbáltam azt játszani, hogy ha éreztem a pulzust kicsit feljebb kúszni (ez nálam enyhe rosszulléttel is szokott járni, tehát észre veszem), azonnal lassítok, amíg helyreáll a rendszer. Ezt eleinte nem kellett gyakran csinálni, a vége felé annál inkább.
A naptól rettegtem; kerestem az árnyékos helyeket, szerencsére az első 10-15 km-en volt ilyen. 16-nál jöttek először a kétségek, ezen még hamar túllendültem még lassabb, még könnyedebb futással.
Minden frissítőállomásnál ittam bőven, locsoltam magam, egy-egy banán is jól esett; egy Gatorade-et is szorongattam, ami bár meleg volt, de jó szolgálatot tett.
20-32-ig jött a tűző nap; itt már nem lehetett mit tenni. Még több ivás és locsolás, és "hoping for the best". A mentők egyre gyakrabban jöttek-mentek, ami mondjuk várható ilyen időben.
A féltáv után, bár tartottam némi erődemonstrációt és nem rövidítettem le olyan kanyarokat, amiket az egész mezőny levágott, jött egy gödör. Nem tudom, hogy múlt el, biztos nem attól, hogy megcsodáltam az ablakomat a Science Park felső emeletén... Rohadt meleg volt, és kezdtem azt hinni, hogy ez a verseny ennyi volt. De Csubi valahonnan szerzett még egy aksit, benne egy kis tartalék energiával, és jól ráadta. 25-26-nál volt egy nagyon csúnya fordító a Boráros térig és vissza úgy, hogy még előttünk állt az egész pesti rakpart rekkenő hőségben, felfelé az Árpád-hídig. Megcsináltam, bár ezen a szakaszon nagyon sokan álltak meg. 28-ig bírtam valahogy, aztán megzuhantam, de tudtam, hogy 29 után Zsófi ott vár, mint titkos fegyver. Lassítottam, és mentem tovább.
Az egyéni frissítő életmentő volt, 5 másodperc alatt betoltam fél liter Isostar-t, és felszerelkeztem egy újabb Gatorade-del. Viszont a pici megállás is majdnem sok volt a derekamnak, alig tudtam újraindulni; úgy nyilallott, hogy azt hittem, itt a baj. Totyogtam egy kicsit, minél lazábban, és ezt is leráztam.
30-nál azt hittem, nem látok jól: a frissítőállomáson egy kislány állt, nagy slaggal... Nem is értem, miért nem vette igénybe senki a szervezők legjobb szolgáltatását, én biz tetőtől talpig tusoltam, és nem zavart a következő km cuppogása sem. Itt értem el azt a határt, amit edzésen nyomtam, de a zuhany után már tudtam, hogy a Margitsziget meg lesz, és ott már árnyék van. Ezen a szakaszon komolyabban lassultam, de azért itt sem sétáltam bele, pedig az Árpád-hídra fel kellett kapaszkodni.
A Sziget felüdülés volt; erőre kaptam az árnyékban, és itt már sejtettem, hogy meglesz. Zsófi várt rám 36-nál, onnan meg csak beérek. A vártnál kevésbé szenvedős rész lett ez a 33-35 km, persze nem kellett tartanom a tempót, bármikor belassítottam, amikor csak kellett.
A második egyéni frissítőm után pedig már nem is volt olyan nehéz. A Nyugati felüljárótól sosem tartottam, nem volt gond; és helyenként azon kaptam magam, hogy gyorsabban megyek, mint 10 km-rel azelőtt. Az erő innen már kitartott a végéig, az utolsó 2 km-t még valahogy meg is húztam, és a szokásosnál jobb állapotban beértem (nem akartak hozzám mentőt hívni). Utána viszont azzal szembesültem, hogy futni jobb, mint leülni; jó félórás kínlódás következett a füvön, hogy a derekamnak megfelelő testhelyzetet találjak. Nem sikerült.
Mindegy, boldog voltam, hogy jó 3 és fél év után megint teljes maratont futottam, a tizennyolcadikat.

...És az árnyoldal:
Már odafelé szembetűnő volt, hogy mi a különbség egy támogatott illetve egy megtűrt esemény között: tömött, véletlenül sem kisegített metrók, külön erre az esetre tömegesen felsorakozott BKV ellenőrök, stb. Érdekes olvasni közben a BKV igazgatójának szép szavait a verseny programfüzetében(!). A java persze csak eztán következett; a szokásos anyázáson túl (le is köptem közben valakit 38-nál, egy autóban ülve gyűlölködött a dugóban), a színfalak mögött Zsófi két frissítés közben még durvább dolgoknak lehetett tanúja. Összeverekedő, üvöltöző, egymásnak beszólogató emberek, akiket csak a futók iránti penetráns, zsigeri gyűlölet tart össze ideig-óráig. Mintha nem is egy világszínvonalú rendezvény zajlana közben a szemük előtt. Sikerült jól prezentálni, hogy ez a város sok egyéb mellett erre sem alkalmas. Hogy honfitársainkban milyen érzelmeket vált ki az, ha valaki - velük ellentétben - csinál valamit, esetleg hónapokat készült rá és éppen teljesítőképességének határain küzd, az ijesztő és döbbenetes. Srácok, ne gyertek haza.

Try running in my shoes

Eszelős ötletemet csak titokban érlelgettem, de egyre nyilvánvalóbb lett, hogy lelkileg ez után az év után szükségem van egy ilyen élményre. Agyban dőlt el; egészség miatt vigyáznom kellett sok mindenre, ráadásul kegyetlen meleg is volt ma. Túl fáradt vagyok egy rendes beszámolóhoz, csak annyit elöljáróban, hogy nagyon koncentráltam, és bár életem legpocsékabb idejével értem be, mégis elégedett vagyok. Végül nem kellett belesétálni, és egész egyenletesen megcsináltam. Csak ez számított ma.
Az időm 4.48.17 a teljesség kedvéért.

SZÁMLÁLÓ 13706 km

Előzetes

Siker1: ha nem kell belesétálni.
Siker2: ha valahogyan 5 órán belül beérek.
Nagy siker: 4.45-on belül.
Megszálltak az idegenek: 4.30-on belül.

I want you to hit me as hard as you can

Ma csak egész rövidkét mentem. Hogy miért? Eddig nem is mertem megosztani veletek.

SZÁMLÁLÓ 13664 km

The Punisher

Eddig azt hittem, tudom mi az a túracipő.

Jó kis esti

Már sötétben mentem el, úgyhogy hanyagoltam a vaddisznókat, és a faluban köröztem betonon; jól ment. A hűvös őszi eső időnként megöntözött, de nem volt ellenemre.

SZÁMLÁLÓ 13657 km

2014.10.01. Sziget

Szokásos szerda.
Mivel fel van bontva a pálya, most megint másik úton mentünk.

Balázzsal. 

A fő úton futottunk fel az Árpád hídra, mert jövő héten erre lesz a maraton.
És fel a Margit hídra, mert erre lesz a marton.

A második kört pedig bent a 400 pályán csináltuk. kicsit csepegett az eső így a végére már csúszós volt a pálya, de nem is olyan rossz 400 pályán körbe-körbe futni, mint emlékeztem. 

 
 
 
 
SZÁMLÁLÓ 13646 km