Bennem semmi sem lett erősebb.

Kivéve talán az akarat. Küzdeni kellett, de akartam. Az elmúlt két hétben egy nyamvadt 5 km-en kívül semmit nem tudtam felmutatni. Ezt sem írtam be, mert a repkedő 10 km feletti teljesítmények között égett a pofám (Most pótolnám: SZÁMLÁLÓ 13761 km). A tetőpont pedig a maraton volt. Egy éve még ott futottam én is, most meg egy félmaraton is messze van tőlem. Akartam már valamit lépni és 5 nap pihenés után ma mentem. Igazából elindulni nehéz ezt már 1000x megállapítottam. Már a szobában le van fagyva a lábam, olyan hideg van, kint már az indulás pillanatában esik az eső és fúj a szél. Ha elmentem volna múlt héten még láttam volna napot, de ma már nem. Ezek ellenére sikerült rávenni magam. Kinéztem egy jó utat már egy ideje, de ma pont ellenkező irányba indultam, ami abból a szempontból jobban sült el, hogy esélyt sem adtam magamnak a rövidítésre. 7 km-nél döntöttem és elfordultam jobbra és onnan már nem volt más lehetőség, csak hogy lefussam a maradék 8,5 km-t. Jól  is ment. Érzésre kb. 4:30-asokkal mentem végig, alig lassultam és a végén még sajnáltam is, hogy vége.

Egy hónap múlva egy elfogadható félmaraton körüli edzést szeretnék futni. Veszteni valóm nincs, ha nem sikerül, akkor nem sikerül. A mai élmény legalább jó volt.

SZÁMLÁLÓ 13776 km