Caradhras

Egy pihenőnap után a Rysynek vágtunk neki. Korán indultunk, az egyre nagyobb hóban csak egy nyom volt előttünk, aztán őt is elhagytuk. 2000 méteren már nagyon hideg volt árnyékban, -7 fokra saccolom a befagyott vizünk alapján. Szerencsére a felszerelésünk megfelelő volt. A láncok durvábban néztek ki, mint amilyenek voltak, így a házhoz viszonylag könnyen elsőként jutottunk fel, de a hóban evickélés fizikailag többet követelt, mint egy szokványos túra. A háztól a nyeregig kardio-edzést tartottunk a combig érő hóban, de bőségesen kárpótolt a verőfényes napsütés és a leírhatatlan látvány. Egészen ritka élményben lehetett részünk, hiszen télen már nem lehet felmenni ezekre az utakra, de most mégis téli pompájukban láthattuk a hegyeket.
A nagy hóban fárasztó de vicces volt mászni, de negyed órával a csúcs előtt végül egy kitett helyen a visszafordulás mellett döntöttünk. Mégsem volt hiányérzetünk, nehéz lett volna ebből a napból többet kihozni. És a gulyás még előttünk volt...
Fent a csúcs közelében találkoztunk egy kaliforniai sráccal, már lefelé jött egy Converse tornacipőben... Mindig van egy még hülyébb hal.