Red Tower Pass

Még szombaton, november 7-én tettünk egy sikeres kísérletet a Vöröstorony hágó megmászására. Nem volt egyszerű. Végig szkeptikus voltam a nyári kudarc után, és a viszonyok most sem voltak kedvezőek. Hó és jég mindenütt. A Téry háztól még nem volt kérdés, hogy továbbmegyünk, gondoltuk, megnézzük közelebbről a hágót, és majd ott döntünk. Az önbizalmunknak a rengeteg visszaforduló kolléga sem tett jót. Maga a hágó is elég durván nézett ki, de az eleje járható volt, elindultunk rajta. Egy ideig volt nyom, amit követhettünk, a hóban is meg tudtunk állni, úgyhogy szépen haladtunk felfelé a szerpentinen. De mint kiderült, ez csak a beetetés volt. A képen jelzett helyen egyszer csak szarban találtuk magunkat: a lejtő dőlésszöge 5 fokkal megnőtt, így már kézzel-lábbal tapadni kellett hozzá, cserébe elértünk egy kövek nélküli részt, 10 centi porhóval és alatta jéggel. Innen már egyáltalán nem lett volna vicces lecsúszni, viszont alig bírtunk megmaradni rajta. Próbáltunk lépéseket rugdalni a jégbe, de nem nagyon ment, és a helyzet tarthatatlanná vált, vissza kellett fordulnunk. A láncos rész alja viszont már szinte karnyújtásnyira ott volt előttünk, úgyhogy megpróbáltuk elérni egy másik, kövesebb vonalon. Itt már nyom sem volt, amit követhettünk, előttünk mindenkinek volt hágóvasa, mentek amerre tudtak. Végül minden mozdulatot mérlegelve, nagyon óvatosan sikerült kikerülnünk a járhatatlan részt, és elértük a láncokat. Ott már lehetett kapaszkodni, persze egy-két látványos megmozdulásunk azért volt ott is. A jég és hó annyiban mindenképpen megnehezítette a dolgunkat, hogy karral többet kellett dolgozni, rohadtul elfáradtunk a tetejére. Persze azért ott is jól éreztük magunkat. :)
A Rablóházhoz nagyon szép út vitt, de sokat kivett belőlünk a hágó, ráadásul elég kemény hóesés is megindult. A menedékházban gyors bableves, aztán éppen leértünk, mire teljesen besötétedett volna.